hát akkor elérkezett az idő...az utolsó itthoni bejegyzés (: vicces. vártam nagyon ezt a bejegyzést, kíváncsi voltam hogy mit fogok érezni néhány órával a repülés előtt, most meg körülbelül úgy érzem magam, mint azelőtt az átok britlit2 vizsga előtt...semmi sem jut eszembe :) a mai napom főként a pakolásról szólt, nehezebben ment mint gondoltam :) még jó hogy időben nekiálltam :) jelentem, telepakoltam a bőröndöt :D (mindenféle jótanács ellenére) és még így is csak 16 kiló, bár még egykét dolog nincs benne :) az út: budapest-róma-chicagó :) dep: 6:35 arr: 13:40 (vagyis itthoni idő szerint 20:40 :)) feri-hegyre anyáék visznek fel kocsival, kábé 1-fél2 körül indulunk, mivel 3 órával a gép indulása előtt kint kell lenni :) az út nagyonhosszú lesz, próbálom magam lélekben rákészíteni, bár most minden máson parázok, így szerencsére a repüléstől való félelemre már nem maradt energiám :D huhh. azthiszem kicsit bepánikoltam :) úgyhogy már nem maradt más hátra, minthogy elköszönjek :) köszönök mindent mindenkinek! a búcsútalálkozásokat, az ajándékokat, mindent :) de elsősorban anyukámnak, apukámnak, meg a mégegy apukámnak :) és persze a kisésnagy tezsvéreimnek, hogy vannak nekem, szeretlek imádlak benneteket! ♥ illetve anyáéknak külön köszi a mai napért, mert egy nappal amerika előtt házirétest enni idehaza (á la anya+apa)...priceless :')
szóval, kedves mindenkik, legyetek rosszak, de azért vigyázzatok magatokra :) kitartást mindenkinek a maradék vizsgákhoz, államvizsgához, meg mindegymáshoz, a nyáron meg eresszétek ki a fáradt gőzt, pihenjetek, napozzatok, Balatonozzatok, fesztivalizálódjatok, szeressétek egymást :) hamarosan jelentkezek, egy óceánnal odébbról ;) addig is csókok ölelések
♥
u.i. viszlát kishazám, 107 nap múlva találkozunk ;)
hát ennyi volt... 7ből 6 vizsgán túl, az az egy meg majd ráér jövőre is :) életem legrövidebb és legrosszabb vizsgaidőszaka volt ez...node majd a nyár kárpótol, hope for the best :)) már csak 4 éjszaka maradt idehaza, próbálom kihasználni még az időt, elraktározni az itthoni jóféle kaják és sörök ízét (: igyekszek minél több időt tölteni az itthoniakkal, a kicccsaládommal ♥ (Fanni még sose beszélt ennyit, mint most az utóbbi napokban :)) szóval: ez az utolsó előtti itthoni bejegyzésem :) már csak a pakolás, a készülődés, és az izgulás csodás pillanatairól fogok beszámolni itthonról, könnyes búcsút veszek mindenkitől, és vééégre elkezdődik az a kaland, ami miatt egyáltalán ez a blog létezik :) (és még mindig csak néhányan tudnak a létezéséről...de mindent csak a maga idejében... :))
♥ zs. u.i.: ma voltunk Bogival a nagyfaluban, és végre megvan a hoodie-m :') (nehéz szülés volt)
reggel felkeltem, és az első gondolat, a felismerés: jövőhéten repülünk. tejóég :D kevesebb mint két hét maradt, pontosan 12 éjszaka, aminek a zöme nem alvással fog eltelni úgyérzem :D ez a vizsgaidőszaknak-nem-nevezhető két hét már most kikészít, 7 vizsgám lesz, de a gondolataim már valahol egész távol járnak... :) kikelltartanivalahogy.áááá :)
finally... preparation progress: 100% :') útlevél vízummal megspékelve a kézben, és már tényleg mindjárt itt van. hipphopp. márcsak 16ot kell aludni :)
pénteken voltam pesten vízuminterjún, és örömbódottág van :) viccesen indult a nap, mert a vonat konkrétan egy órás késéssel ért be a délibe (még jó hogy palotán csatlakozott hozzám Szabolcs, mert szerintem nélküle totál bepánikoltam volna :D), a kossuth téren meg egyik pesti sem tudta megmondani merre van az akadémia :) végül kis késéssel de odaértem az irodába, majd a többiekkel átbattyogtunk a nagykövetségre :) persze hogy én voltam az első, who else :D mindenki nagyon aranyos és mosolygós volt, szóval abszolút pozitív élmény, kitudtam nyitni a szám, és tudtam beszélgetni a bácsival is :) az interjú után megláttam Rékát és bár még nem ismertük egymást, úgy gondoltam, itt az ideje hogy megismerkedjünk :D úgyhogy odamentem hozzá, utána visszamentünk együtt az irodához, ott találkoztunk két másik lánnyal (Réka és Brigi), sétáltunk, beültünk egy kávézóba, majd együtt elmentünk a chulás tájékoztatóra a váci utcába :) (köszi lányok hogy nem hagytatok elveszni a nagyfaluban :)) a tájékoztatón Iza és Alex sok hasznos dologról beszélt, bár most még kicsit too much az információ, de majd remélem épp időben kitisztul a kép :) CL-es pulcsiról lecsúsztam (nem volt már a méretemben mire odakerültem) úgyhogy abból még Veszprémben be kell szereznem egyet ;) úgyhogy mostmár csak meg kell várnom az útlevelem, benne a vízummal, és már tényleg semmi sem állhat Amerika és közém :) a héten el kell hoznom aputól a bőröndöt, kellene egy próbát pakolnom, mert abban a bizonyos vizsgaidőszaknak-nem-nevezhető két hétben fogalmam sincs merre fog állni a fejem :) puszik ♥ ps: már csak 20at kell aludni :) (bár nemtudom ebből mennyi alvás lesz :D) ps 2: múlthéten megkezdődött a búcsúzkodás, szombaton pedig családi moziztunk. iron man 3 :) ♥
az uccsó felvonás az "ez történt eddig..." sorozatból. mondhatni a spring season finale :D annyi minden történés van mostmár itt a véghajrában, hogy igazából kicsit megint elhanyagoltam a dolgot, de mivel holnap már vízuminterjú, preparation day, aztán hipphopp egy ferihegy meg róma, szeretném lezárni a történetnek ezt a részét :) (és most ez azthiszem tényleg csak ilyen tőmondatos zsófinosztalgiázós lesz. bocsipuszi) ----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------- (snowy March, sunny April) tavasz... ami beköszönt, aztán visszavonult még egy kicsit :) márciusban már nagyon Amerika-lázban égtem :) és volt ott minden :) sosem felejtem el a kandh-s bácsit, aki mondjuk úgy, nagyon kedves és mosolygós volt velem :D a vízumképet, ami életem "legcsodásabb" igazolványképe (pedig ebben mindig is nagyon jó voltam :D), a márciustizennegyedikés repjegytám befizetést, amikor olyan hóesés hóátfúvás volt, hogy apuval kábé másfél óra alatt fordultunk meg palotáról (dacoltunk a fagyos szelekkel :)), a veszprémi málnákos találkozót, az élménybeszámolókat és a kíváncsian fürkésző tekinteteket :) aztán eljött az április is. megkaptam a chulás szerződésemet (housekeeping, fu*k-you-bitc*es :D), kiderült hogy kifelé Rómában fogok átszálni (♥), majd később az is, hogy hazafelé meg Párizsban (♥♥♥ :)), volt örömködés-extázis-megminden :D aztán vízuminterjúra kikellett tölteni egy ilyen batárhosszú jelentkezést online, voltak benne igen menő és vicces részek, jó móka volt az is :D volt némi izgulás meg bosszankodós pillanat, amikor nem tűnt túl simának az a "nyugi, idén már minden király lesz a Chulában" dolog, de Alex megnyugtatott, bár azért mostmár kíváncsi leszek mi vár ránk odakint, biztos jót fogok mosolyogni ha mégis lesz valami gikszer :) szóval, az elmúlt két hónapban kaptam hideget és meleget is (literally :)), és már csak (!) 3 hét van hátra :) elkezdődött a búcsúzkodás az itthontól, a mindenkitől. néha azon kapom magam hogy elpityeredek, pedig nem vagyok honvágyas típus. néha még az is megfordul a fejemben, hogy inkább itthonmaradnék, ha lehetne :) de aztán gyorsan elhessegetem a gondolatot, mert tudom, hogy életem egyik legszuperebb nyara lesz az idei, és hogy már tényleg semmi nem választ el tőle, csak egy óceánnyi távolság...na meg egy holnapi interjú :) puszik
szinte hihetetlen, hogy már tényleg csak ennyi van hátra... és hogy milyen gyorsan el fog telni ez az egy is, tejóég... :) kavarognak bennem az érzések gondolatok... olyan, mintha ez az elmúlt egy év egy jóóó hosszú út lett volna, amin végig kellett menni ahhoz hogy eljussak a célba, és bár az igazi kaland még csak most jön, mégis azt érzem, hogy már most megérte. imádtam minden egyes pillanatát ennek az egész (rá)készülődésnek (: és alig várom, hogy átéljem azt, amiről egy egész éven át csak álmodoztam... (: vigyázz Amerika, mert már nem sokat kell várnod rám ;)
