húhahúha, első bejegyzés from the USA :)) (nagyon izgi :D) megpróbálom röviden összefoglalni hogy what happened az úton illetve az első napon, mert nagyon álmos vagyok, holnap meg már valószínű kezdődik a meló, a nettel is vannak gondok, úgyhogy kíváncsi vagyok mi lesz a nyáron... :) ------------------------------------------------------------------------ szóval. pénteken ugye pakolásztam, estére megfájdult a torkom, a fejem, stb, örültem neki nagyon, úgyhogy így sikerült egy fájdalomcsillapító segítségével 1 teljes órát aludnom, hajnali egykor pedig elindultunk otthonról anyáékkal kocsival, és kábé 3 körül már ferihegyen voltunk (útközben meg szólt a disney-válogatás meg a padödö :D élni tudni kell ;) ). mint a kisgyerek a cukorkaboltban, nézelődtem vigyorogtam (csak épp magam elé nem - kiscsalád, ez nektek szól :D), aztán összeverődtünk a többiekkel, elbúcsúzkodtam éccsanyáéktól, és nekivágtunk :) hát én végigparáztam az egész reptéri dolgot, tuti nem fogok besípolni, tuti nem lesz nehezebb a bőröndöm, satöbbi, de a lányok nagyon cukik voltak, segítettek nyugtatgattak, és végül szerencsére nem volt semmi gond, meg is lepődtem :D (nadeaztán... :D) a repülés. hát vegyes érzelmek keringenek bennem, első benyomásnak nagyon szar volt az biztos. a bp-róma út még jó volt, a felszállás előtti gurulós előjáték jó volt mondjuk, lelkileg felkészített :D a felszállás az ilyen "wow" élmény volt :)) és a felhők felülről sokkal szebbek mint innen lentről :) (esőben szálltunk fel kábé, fent meg sütött a nap :)) és most jön a nadeaztán :D pesten valamiért nem sikerült a róma-chicago járatra beszállókártyát adniuk, úgyhogy rómában gyorsan szaladtunk hogy tuti elérjük a csatlakozást (amiről közben kiderült hogy félórás késéssel indul, de kellett is az a félóra :D). ugye betámadtuk nemtudom-hányan a néniket hogy csókolom, kellene a beszállókártya, nénik szerencsétlenkedtek, ide-oda szaladgáltunk, és kábé kínkeservesen tudták csak kiadni őket. na de nemlennék a czuczayzsófi ha engem külön nem spéciznek ki :D valamiért nem engedte a gép a nőcinek a dolgot, mondta hogy várjak egy kicsit, majd később megpróbálja, de mikor félóra múlva sem sikerült neki, na akkor majdnem elsírtam magam, hogy ottragadok egyedül rómában a reptéren, hát baromi jó :D szerencsére végül sikerült, a többiek meg tök aranyosak voltak mert megvártak, mondták hogy nem mennek nélkülem sehova, köszi fiúklányok :) na ekkor már totál ideges voltam, mikor felszálltam a gépre és körbenéztem...hááát. nem hogy olyan nem volt amilyennek elképzeltem, de még annál is rosszabb, oké hogy jóóó nagy volt a gép, de olyan szorosan meg volt töltve székekkel, hogy semmi hely nem volt rajta, és így eltölteni egy csodás boldog 10 órát...priceless :D mindenem zsibbadt, konkrétan azon izgultam akárhányszor felkeltem hogy csak aludjak vissza minél hamarabb, a kaja sem volt jó, ablak mellett sem ültem, nyűgös is voltam...az egyetlen pozitívum az egészben az volt hogy egy cuki olasz kiscsalád mellett ültem (4 szék volt középen egymás mellett), ahol a kislány pont annyi idős volt mint Fafi, és így mikor megláttam, konkrétan elsírtam magam, hogy Fafit akarom :) anyukával beszéltem pár szót, amúgy végig csendben ültem, már ez is idegesített, hogy nem tudok senkivel beszélni :D úgyhogy nagyon örültem mikor leszálltunk chicagoban, szerencsésen átjöttünk az ellenőrzésen, a srác nagyon aranyos volt pedig nagyon paráztunk :D aztán Évi feltett minket két buszra, és kábé így mindenki wifi meg alvás :D az úton nézelődtünk Rékával, de egy darabig semmi különbséget nem láttunk az otthonhoz képest, csak hogy itt a derültégből villámcsapás az kábé tényleg egy 10 másodperces folyamat, meghogy a nap még a sötétített ablakon át is fényesebben ragyog mint otthon :) ja és hogy az anyósülésen ülők mind okostelefonoznak :D (Réka felfedezése :)) este megérkeztünk, elfoglaltuk a szállást, 6an vagyunk egy kis apartmanban, fürdő szoba konyha-nappali, kicsit retró, meg azon mosolygok azóta is hogy oké hogy van törölköző, mindenkinek 3, dehogy az összes különböző színű az tuti :D 3 emeletes ágy, emeleten alszok ami baromi magasan van, se létra se korlát, úgyhogy minden fordulásnál felkeltem éjjel nehogy leessek :D ma voltunk walmartban, és minden olyan mint a filmekben: "mosószeres" ballonokban van a gyümölcslé, minden super-sized, és hatalmas az egész. kicsit több mint egy óránk volt, de az egynegyedét sem néztük meg :D (anya! van hagyma, óriási, bár héj nincs rajta kábé, a tojás hófehér, és van valamiféle tejfölféléjük, bár még nem volt hozzá szerencsém :D). kicsengettük a 100 dolcsit programfee gyanánt (a volt-nincs pénz :)), délután körbejártuk a területet a lányokkal, és gyönyörű :)) este ilyen ismerkedős parti volt, ilyen külsősök jöttek (vallásosak, nyilván :D), ők szervezték, én többnyire velük lógtam, kiderült (számomra) hogy itt a frizbit sportként űzik, úgyhogy tanítgattak :D (bár a frizbijük is menőbb mint amit mi otthon használunk a beach-en...:)) majd még jönnek állítólag. ja és vicces ahogy próbálják kiejteni a nevem, szóval Sophie maradok azthiszem :D (up: megértem őket, és egyre kommunikatívabb is leszek, legalábbis úgy érzem, bár a pösze kisfiút megérteni azért nemvolt egyszerű, de látta rajtam hogy új még a dolog szóval igyekezett :)) hú, hát nem lett rövid, de majd ha elkezdődik a meló már úgyse lesz ennyi erőm sem írni, meg kevesebb is lesz a történés, plusz egyenlőre a net sem tűnik túl megbízhatónak... (ma a szálloda folyosóján ültünk egy félórát, onnan szkájpolt vájberezett mindenki haza, énis beszéltem Dórival kicsit, csak furi még az időeltolódást így kezelni...ja, nincs jat lag-em abszolút, annyi hogy reggel nagyon korán felkeltem, de amúgy semmi gáz nincs) képeket viszon már csak holnap töltök fel szerintem, sorry guys :) remélem mindenki jól van odahaza! millió csók Amerikából (:
♥ ui. ma ez szólt a walmartban és nagyon megörültem neki :) :
hát akkor elérkezett az idő...az utolsó itthoni bejegyzés (: vicces. vártam nagyon ezt a bejegyzést, kíváncsi voltam hogy mit fogok érezni néhány órával a repülés előtt, most meg körülbelül úgy érzem magam, mint azelőtt az átok britlit2 vizsga előtt...semmi sem jut eszembe :) a mai napom főként a pakolásról szólt, nehezebben ment mint gondoltam :) még jó hogy időben nekiálltam :) jelentem, telepakoltam a bőröndöt :D (mindenféle jótanács ellenére) és még így is csak 16 kiló, bár még egykét dolog nincs benne :) az út: budapest-róma-chicagó :) dep: 6:35 arr: 13:40 (vagyis itthoni idő szerint 20:40 :)) feri-hegyre anyáék visznek fel kocsival, kábé 1-fél2 körül indulunk, mivel 3 órával a gép indulása előtt kint kell lenni :) az út nagyonhosszú lesz, próbálom magam lélekben rákészíteni, bár most minden máson parázok, így szerencsére a repüléstől való félelemre már nem maradt energiám :D huhh. azthiszem kicsit bepánikoltam :) úgyhogy már nem maradt más hátra, minthogy elköszönjek :) köszönök mindent mindenkinek! a búcsútalálkozásokat, az ajándékokat, mindent :) de elsősorban anyukámnak, apukámnak, meg a mégegy apukámnak :) és persze a kisésnagy tezsvéreimnek, hogy vannak nekem, szeretlek imádlak benneteket! ♥ illetve anyáéknak külön köszi a mai napért, mert egy nappal amerika előtt házirétest enni idehaza (á la anya+apa)...priceless :')
szóval, kedves mindenkik, legyetek rosszak, de azért vigyázzatok magatokra :) kitartást mindenkinek a maradék vizsgákhoz, államvizsgához, meg mindegymáshoz, a nyáron meg eresszétek ki a fáradt gőzt, pihenjetek, napozzatok, Balatonozzatok, fesztivalizálódjatok, szeressétek egymást :) hamarosan jelentkezek, egy óceánnal odébbról ;) addig is csókok ölelések
♥
u.i. viszlát kishazám, 107 nap múlva találkozunk ;)
hát ennyi volt... 7ből 6 vizsgán túl, az az egy meg majd ráér jövőre is :) életem legrövidebb és legrosszabb vizsgaidőszaka volt ez...node majd a nyár kárpótol, hope for the best :)) már csak 4 éjszaka maradt idehaza, próbálom kihasználni még az időt, elraktározni az itthoni jóféle kaják és sörök ízét (: igyekszek minél több időt tölteni az itthoniakkal, a kicccsaládommal ♥ (Fanni még sose beszélt ennyit, mint most az utóbbi napokban :)) szóval: ez az utolsó előtti itthoni bejegyzésem :) már csak a pakolás, a készülődés, és az izgulás csodás pillanatairól fogok beszámolni itthonról, könnyes búcsút veszek mindenkitől, és vééégre elkezdődik az a kaland, ami miatt egyáltalán ez a blog létezik :) (és még mindig csak néhányan tudnak a létezéséről...de mindent csak a maga idejében... :))
♥ zs. u.i.: ma voltunk Bogival a nagyfaluban, és végre megvan a hoodie-m :') (nehéz szülés volt)
reggel felkeltem, és az első gondolat, a felismerés: jövőhéten repülünk. tejóég :D kevesebb mint két hét maradt, pontosan 12 éjszaka, aminek a zöme nem alvással fog eltelni úgyérzem :D ez a vizsgaidőszaknak-nem-nevezhető két hét már most kikészít, 7 vizsgám lesz, de a gondolataim már valahol egész távol járnak... :) kikelltartanivalahogy.áááá :)
finally... preparation progress: 100% :') útlevél vízummal megspékelve a kézben, és már tényleg mindjárt itt van. hipphopp. márcsak 16ot kell aludni :)
pénteken voltam pesten vízuminterjún, és örömbódottág van :) viccesen indult a nap, mert a vonat konkrétan egy órás késéssel ért be a délibe (még jó hogy palotán csatlakozott hozzám Szabolcs, mert szerintem nélküle totál bepánikoltam volna :D), a kossuth téren meg egyik pesti sem tudta megmondani merre van az akadémia :) végül kis késéssel de odaértem az irodába, majd a többiekkel átbattyogtunk a nagykövetségre :) persze hogy én voltam az első, who else :D mindenki nagyon aranyos és mosolygós volt, szóval abszolút pozitív élmény, kitudtam nyitni a szám, és tudtam beszélgetni a bácsival is :) az interjú után megláttam Rékát és bár még nem ismertük egymást, úgy gondoltam, itt az ideje hogy megismerkedjünk :D úgyhogy odamentem hozzá, utána visszamentünk együtt az irodához, ott találkoztunk két másik lánnyal (Réka és Brigi), sétáltunk, beültünk egy kávézóba, majd együtt elmentünk a chulás tájékoztatóra a váci utcába :) (köszi lányok hogy nem hagytatok elveszni a nagyfaluban :)) a tájékoztatón Iza és Alex sok hasznos dologról beszélt, bár most még kicsit too much az információ, de majd remélem épp időben kitisztul a kép :) CL-es pulcsiról lecsúsztam (nem volt már a méretemben mire odakerültem) úgyhogy abból még Veszprémben be kell szereznem egyet ;) úgyhogy mostmár csak meg kell várnom az útlevelem, benne a vízummal, és már tényleg semmi sem állhat Amerika és közém :) a héten el kell hoznom aputól a bőröndöt, kellene egy próbát pakolnom, mert abban a bizonyos vizsgaidőszaknak-nem-nevezhető két hétben fogalmam sincs merre fog állni a fejem :) puszik ♥ ps: már csak 20at kell aludni :) (bár nemtudom ebből mennyi alvás lesz :D) ps 2: múlthéten megkezdődött a búcsúzkodás, szombaton pedig családi moziztunk. iron man 3 :) ♥
az uccsó felvonás az "ez történt eddig..." sorozatból. mondhatni a spring season finale :D annyi minden történés van mostmár itt a véghajrában, hogy igazából kicsit megint elhanyagoltam a dolgot, de mivel holnap már vízuminterjú, preparation day, aztán hipphopp egy ferihegy meg róma, szeretném lezárni a történetnek ezt a részét :) (és most ez azthiszem tényleg csak ilyen tőmondatos zsófinosztalgiázós lesz. bocsipuszi) ----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------- (snowy March, sunny April) tavasz... ami beköszönt, aztán visszavonult még egy kicsit :) márciusban már nagyon Amerika-lázban égtem :) és volt ott minden :) sosem felejtem el a kandh-s bácsit, aki mondjuk úgy, nagyon kedves és mosolygós volt velem :D a vízumképet, ami életem "legcsodásabb" igazolványképe (pedig ebben mindig is nagyon jó voltam :D), a márciustizennegyedikés repjegytám befizetést, amikor olyan hóesés hóátfúvás volt, hogy apuval kábé másfél óra alatt fordultunk meg palotáról (dacoltunk a fagyos szelekkel :)), a veszprémi málnákos találkozót, az élménybeszámolókat és a kíváncsian fürkésző tekinteteket :) aztán eljött az április is. megkaptam a chulás szerződésemet (housekeeping, fu*k-you-bitc*es :D), kiderült hogy kifelé Rómában fogok átszálni (♥), majd később az is, hogy hazafelé meg Párizsban (♥♥♥ :)), volt örömködés-extázis-megminden :D aztán vízuminterjúra kikellett tölteni egy ilyen batárhosszú jelentkezést online, voltak benne igen menő és vicces részek, jó móka volt az is :D volt némi izgulás meg bosszankodós pillanat, amikor nem tűnt túl simának az a "nyugi, idén már minden király lesz a Chulában" dolog, de Alex megnyugtatott, bár azért mostmár kíváncsi leszek mi vár ránk odakint, biztos jót fogok mosolyogni ha mégis lesz valami gikszer :) szóval, az elmúlt két hónapban kaptam hideget és meleget is (literally :)), és már csak (!) 3 hét van hátra :) elkezdődött a búcsúzkodás az itthontól, a mindenkitől. néha azon kapom magam hogy elpityeredek, pedig nem vagyok honvágyas típus. néha még az is megfordul a fejemben, hogy inkább itthonmaradnék, ha lehetne :) de aztán gyorsan elhessegetem a gondolatot, mert tudom, hogy életem egyik legszuperebb nyara lesz az idei, és hogy már tényleg semmi nem választ el tőle, csak egy óceánnyi távolság...na meg egy holnapi interjú :) puszik
