2013. április 30., kedd

breaking news van ÁM :D

már akkor is majdnem kiugrottam a bőrömből, amikor megtudtam, hogy kifelé Rómán keresztül repülök egészen Chicagoig, de most... (:
tudni kell megkoronázni egy ilyen nyarat, én azt mondom (:
Párizsi átszállás, én így szeretlek ♥ :')

hippi királylány koromban :D (katasztrófa, de kell egy ilyen ide :))

2013. április 21., vasárnap

gyerekszáj ♥

[fanni ül a játszótéren a hintában. felmutat az égre, és megkérdezi]
- mi az?
- repülő. tudod..... nemsokára én is el fogok repülni messze....
...
- fófi, jepülő. nem mehetsz!
- de el kell mennem!
- nem mehetsz!
- de miért nem mehetek?
- fafi szomojú...
[ezt eljátszottuk kétszer, majd egyszercsak megszólal]
- fafi jepülő fófival!


és itt törött el végérvényesen a mécses. most tudatosult bennem, hogy tényleg nagyon fognak hiányozni azok, akiket szeretek...

Fafi, a szerelmem vagy ♥ (:



2013. április 20., szombat

ez történt eddig... / part 3.

(chula vista: a kezdetek)

hol is hagytam abba... :)
jahogyúgy. szóval, január harmadikán már az összes mindenségem fel volt töltve a rendszerbe, és tényleg nem volt más dolgom, mint várni...és várni és várni és várni...
ez volt a legrosszabb és leghosszabbnak tűnő időszak. látni a fb csoportokban, hogy egyre több embernek van már tábora, látni, hogy egy csomó embert elhívnak az első, majd a második job fair-re, és a tudat, hogy biztos valami gány van velem amiért engem nem hívnak... szörnyűséges :) eltelt egy egész hónap, mikor először írtak egy emailt, hogy lekéne cserélnem a profilképemet valami világosabb mosolygósabb zsófiképre (köszi :D), aztán rá két napra hívtak telefonon, hogy mi lenne ha egy kicsit előrébb hoznánk a kiutazási dátumomat június 3-ról mert hogy az hétfő és a hétvégén már úgysem vizsgázok... (igazából a június elsejét szerettem volna még mindenképpen itthontölteni, hát ez nem jött össze...), de végül beadtam a derekam és lealkudtuk május 29-re. sose gondoltam volna hogy egy pár nap ennyit számít. de úgyfest, nagyon  is :)

------------------------------------------------------------------------------------
február 6. a bizonyos születésnap :) nem vártam tőle túl sok mindent, és mégis csodálatias volt a legeslegelejétől a legvégéig (literally :))
de ami itt most a lényeg, hogy. fehérváron voltam, és este jöttem hazafelé. esett az eső, sötét volt már. egyszercsak megcsörrent a telefon. 20as :) a szívem a torkomban, a pillangók meg a gyomromban :) egyik kezemben telefon, másikban esernyő, csodás volt :) jaj és már pont azon a részen voltam, ahol térerő csak elszórtan található, gyakorlatilag moccanni sem mertem :D felveszem. Alex volt az, hogy mit szólnék ahhoz hogy ha nem egy táborba mennék mosogatni, hanem egy szállodába. először fel se fogtam miket mond, annyira örültem hogy egyáltalán hívott :D aztán beszéltünk vagy fél órán keresztül (vagyis leginkább ő, de ő rengeteget :)), előnyök hátrányok, és hogy gondolkodjak rajta egy kicsit, visszahív egy fél óra múlva, olvassam el amit átküldött emailben a helyről, a munkalehetőségekről, stb. hazaértem, megszólalni nem tudtam, aztán meg be nem állt a szám, annyira pörögtem :D már láttam a csoportban hogy írta az egyik tavalyi lány hogy ha van kérdés a helyről, neki lehet nyugodtan írni, hát én gondolkodás nélkül írtam neki egy összevissza levelet gyorsan, hogy meséljen amit csak tud :D közben ránéztem az Alex-fél emailre. Chula Vista Resort, már a neve zseniális :D de gyakorlatilag azok voltak leírva, amit ő már elmondott telefonban, úgyhogy inkább Noémi levelére koncentráltam. elolvastam. először eléggé elkeseredtem, aztán felhívott Alex és vagy negyed órán keresztül nyugtatott és győzködött, hogy nem lesz olyan rossz ez idén, mint tavaly...végülis abban maradtunk hogy elmegyek a szombati interjúra, egyéletem egyhalálom, legalább megnézem hogy milyen egy ilyen, aztán maximum nem vesznek fel, nabumm :) aznap este alig bírtam elaludni... :)
az interjú a CL irodában volt Pesten, Peti felkísért, mert egy tündérbogár :) nem is nagyon készültem (a vonaton olvastam át egyszer kábé a profilomat), pánikolós is vagyok, de így utólag tök jó volt az egész :) odataláltunk szerencsésen az irodához, volt előttem még pár ember (mondjuk furcsa volt hogy mindenki így elszigetelve csendben üldögélt, dehát őktudják :)), aztán végül én következtem... hát a legpozitívabb csalódás volt, amit el lehetett képzelni :) egy fiatal csaj, farmer-póló, orrpiercing :) tök aranyos volt, beszélgettünk, kérdezhettem, nagyon jól éreztem magam :D és a legszebb, hogy kaptam Izától egy CL-es "american camp  adventures"-ös pólót ajándékba :)) tanulság: merd kinyitni a szádat! ;) (mert ugye néma gyereknek anyja se látja a fától az erdőt :)) 
utána rekordidőn belül jutottunk el a délibe hogy elérjük a vonatot hazafelé, vagyis hogy én odaérjek időben Veszprémbe a meccsre, megkoronázva a napot :) 
ahogy azt ígérték, hétfőn kaptunk valamiféle visszajelzést: confirmed lett az állapotom :) el se akartam hinni, meg mondom amíg nem placed, addig nem verem nagydobra, fő a biztonság :) aztán olyan sokáig maradtam CSAK confimred, hogy már azt nem akartam elhinni :D node. március elején jött az email hogy lassan itt az idő vízuminterjúra készülni és beszerezni a papírokat... akkor tudatosult bennem, hogy több mint valószínű hogy tényleg sikerült :)) láttam már képeket előtte is Wisconsinról, és csodálatos vidék, ugyanakkor nemhinném hogy sokan erre szánják azt a rövid kis időt, amit kint töltenek...nem elsőszámú úticél, az biztos. biztos hogy teljesen más lesz, mint ha tábroba mennék, mert itt nem lesz kajacsata a konyhán, és gyerekzsibongás mindenfelé, táborospóló és táboroskoszt, amire ugye készültem, de nemhinném hogy ez meg fog gátolni abban hogy életem legemlékezetesebb nyarát éljem át :)

hamarosan jelentkezek :)
zs.

ps. (a tegnapi után muszáj :))
Raj: - isn't 43 the answer to the question of life, the universe, and everything?

Howard: - that's 42, dumb-ass.
köszi srácok :D

2013. április 16., kedd

ez történt eddig... / part 2.

helló sunshine helló tavasz, jó hogy végre ittvagytok :)
nehezebben álltam neki ennek a második résznek, de nem kell félni, lesz még folytatása :D
nosztalgia parti újratöltve :)

----------------------------------------------------------------------------------------------------------------
(profilkitöltés, rohangálás, deadlines)

naszóval. azt tudtam hogy minél előbb van kész a profil, annál kevesebb pénzbe kerül a buli, és ugye a legkisebb is számít :) határidő: november 9. vagyis két hetem volt, hogy kitöltsem a profilt (de nem ám akárhogy), beszerezzek 3 referenciát (de nem ám akárkiktől), kinyomtassam és elküldjem a tizenakárhány oldalas szerződést... vagyis hogy elérjem az elhelyezhető szintet.
emlékszem az interjú végén Nóri mondta, hogy egy anglisztikásnak nem lehet kihívás a profil kitöltése, hát jelentem, nekem az volt :D persze mint mindig mindent, ezt is az uccsó pillanatra hagytam, de még így is napokba (vagy pontosítanék, több álmatlan éjszakámba) került, mire ki mertem adni a kezeim közül... (ezúton is szeretném megköszönni Áronnak hogy feltöltötte a saját infóit a blogjába, mert szerintem nélküle még hatszor visszaküldték volna hogy javítsak rajta eztazt :))
a profil több mint összetett, vannak könnyebb és nehezebb (időigényesebb) részek benne, mondjuk szerintem mindegyik rész baromi nehéz volt :D kábé ott elakadtam hogy melyik templomba járok (mert már persze hogy járok :)), és ez még a könnyű kérdések között volt, de a legnagyobb kihívás tényleg az volt amikor arról kellett írnom sorokat hogy milyen csodás volt szórólapozni (mert egy alkalom az egy alkalom, simán munkatapasztalat :D), vagy hogy menniyre királyul tudok mosogatni loved it mondjuk az se volt rossz, amikor arról kellett írni hathétszáz karaktert hogy miért lennék hasznos tagja a tábori közösségnek, és hogy miért lenne király ha vallásos táborban dolgozhatnék nyami. konkrétan nyáltenger az egész, úgy eladtam magam hogy csuda :) nade végül november nyolcadikán hajnalban elküldtem, hogy ha még vissza is küldik javításra, akkor is benne legyek az időben :) legnagyobb meglepetésemre visszaírtak hogy ügyesokos leány vagyok, minden szupi, szóval ne parázzak, óccsó lesz :D
ekkor már a referenciák megvoltak (kicsit vicces útonmódon, de meglettek :)), és másnap feladtam a szerződést is, szóval megnyugodtam hogy sikerült mindent végül időben elintézni, bár tanultam ebből a nagy hajrából, és inkább időben nekiálltam a többi szükséges dolog beszerzésének :)
na de a csigalom-nyugavér kábé eddig tartott, kétnap múlva küldték az emailt hogy akkor miket és meddig kell beszereznem. jóság volt :) útlevél (az okmányirodában a 666-os volt a sorszámom, ott elgondolkodtam hogy lehet vissza kéne fordulni :D), erkölcsi bizonyítvány (veszprémi postán délelőtt sorbanállni: priceless ), jogviszonyigazolás (tök örülök hogy az összesen ott van a Maza aláírása :)), adminisztrációsdíj befizetése (kandh-s néni nem tűnt jókedvűnek, nemszeretett), jaj és a kedvencem, a medical form :D
hát az a legcsodálatosabb volt. háziorvosnéni azt mondta hogy "hmmm nem is tudom, legyen mondjuk 6000", én meg egy köszi, nem, csókolom kombóval otthagytam a pi**ába :) az egyik oltási kiskönyvemet meg nem találtam meg szóval az oltásaimat kimatekoztam végül, pecsétet meg Katinéni szerzett nekem a kórházban a fülorrgégésztől :) (később meglett végül a kiskönyvem, anya megtalálta a kesztyűtartóban, what-the-fcuk - a szerk. :)) na a medform nem volt benne a 30 napos határidőben, de nem volt semmi baj belőle :) a repjegytám befizetésével meg olyanhamar megvoltam, hogy magamon lepődtem meg a leginkább :)

szóval így vártam a karácsonyt meg az új évet: bizakodva, hogy nemsokára már énis a placed-ek (még nem annyira népes, de annál boldogabb) táborába fogok tartozni :) azonban A Hívás váratott magára a szülinapomig... de erről már csak később :)

puszik

ps. márcsak 46-ot kell aludni...még ha Scott ki is nevet :)

2013. április 6., szombat

ez történt eddig... / part 1.

már olyan régen elkezdődött ez a történet, hogy csuda, amit szeretnék tömören-röviden összefoglalni (kíváncsi vagyok mennyire lesz rövid :D u.i.: semennyire!), úgyhogy ez most tényleg inkább a saját nosztalgiázásom kedvéért lesz, de lehet, hogy lesz, akit érdekel ez a rész is, sőt, lehet hogy valakinek jövőre hasznára is válhat valami belőle, who knows... :)

------------------------------------------------------------------------------------------------------------
(tájékoztató, interjú)

sok ilyen blogot olvastam már (megszállott) és a legtöbb történet október közepén egy campleaders-es plakáttal kezdődött. hát az enyém nemegészen :) tavaly április környékén mesélt Bea arról, hogy megy nyáron Amerikába dolgozni...na ott fogant meg a gondolat :) aztán ahogy közeledett a kiutazás, egyre többször mesélt róla, és a gondolat egyre inkább a fejembe vésődött: énis akarok menni!!! :D közben kiderült hogy Áron is megy, úgyhogy a nyáron végigkövettem mindkettejük útját amennyire persze a blog és a facebook adta lehetőségek engedték, és csak ámultam bámultam :) úgyhogy én azt a bizonyos októberi plakátot úgy vártam szószerint, mint a kisgyerek a karácsonyt... :)

október 15én volt a tájékoztató, emlékszem Nóri mondott nekünk hideget meleget az egész programról, de szerintem semmivel sem lehetett volna elrettenteni :) aztán mikor megnéztük a tavalyi CLes videót, akkor meg aztán már teljesen biztos voltam a dologban :D a végén kicsit félve, de feliratkoztam a nyelvi interjúra, egyéletem egyhalálom megpróbálom (azon paráztam csak hogy utána való héten, 24én volt a veszprémi interjú, én meg még a honlapon sem regisztráltam nemhogy a profilomat kitöltöttem-e már :D). miután visszaértem apuhoz bringával, első dolgom az volt hogy regisztráltam a honlapon. másnap összehívtam a családi kupaktanácsot, elmeséltem mindent amit hallottam, beszéltünk az anyagi vonzatairól a dolognak, mert ha valami, akkor az azért eléggé rajtuk állt, de szerencsére teljes mellszélességű támogatást kaptam itthon (ezúton is köszi és imádlak benenteket ♥), anyát inkább az foglalkoztatta hogy biztos mosogatni akarok-e háromhónapon keresztül, biztos ér-e nekem ennyit :D én meg így kábé "hogyaviharbane" :D
utána kaptam két nap múlva egy emailt egy csomó csatolmánnyal ami segít a profilkitöltésben, de valahogy egyik este sem éreztem magamban elég erőt hogy nekiálljak, persze hogy úgy mentem oda az interjúra is hogy profil még sehol :D emlékszem pont akkor volt az október23 miatt hosszúhétvége, Atival megis beszéltük hogy majd húdemegcsináljuk húdesokat fogunk majd angolul beszélgetni, hát húde nem :D úgyhogy kedd este írtam a munkatapasztalataimról eztazt, kiírtam pár szót, másnap paksilacis órán átolvastam párszor, aztán elmentem interjúzni :) veszettül izgultam, de hogy minek? :D (mindig ez van, hogy úgyis tudom hogy utána jót nevetek a saját nyomoromon :D). visszaemlékezve szerintem Évi volt ott, aki felvette az adataimat (Chicagoban meg ő fog várni minket a reptéren :D), meg kitöltöttünk valami igen-nem-es bigyót (drogozok-e, dohányzok-e, vallásos vagyok-e, stb), aztán Nórival interjúztunk egyet, ami a legkevésbé sem volt vészes, bár azt a részt, amit felvett kamerával, hogy majd a táborigazgatók megnézhessék, azt a bizonyos videót, amin baromira kell mosolyogni, na azt én ezidáig kétszer mertem visszanézni, mert konkrétan egy gyökrépának érzem magam rajta, se mosolyogni nem tudtam, se angolul beszélni :D Nóri meg el volt ájulva hogy milyen jól sikerült és hogy tuti király lesz és tuti lesz hamar táborom és a többi :) aznap este már röpült is a szerződés emailben, meg mégegyszer a profilkitöltési sokadalom aféle buzdítás képen :D akkor már kicsit komolyabbnak tűnt a dolog hogy ki kéne tölteni, de ezt már egy másik bejegyzésben, mert már most érzem hogy nemkicsit lesz hosszú ez... :)

puszik

it's time to begin...

hellósziamindenki :)
hát elérkezettnek láttam az időt hogy nekifussak a dolognak, és elindítsam a saját kis blogomat :) még nemtudom teljesen használni, és azt se tudom hogy fogja-e egyáltalán valaki olvasni a nyár folyamán (najó, anyukám tuti! :)), de be kell látni hogy valóban sokkal egyszerűbb így információt közölni az itthoniakkal, meg nemutolsó sorban szeretném majd egyszer százaszsepivel a kezemben sírva nevetve (nevetéstől sírva) végigolvasni a saját amerikai történetemet... :)
most még csinosítok az oldalon kicsit, aztán majd úgyis írok nemsoká ;)

addig is csókok ölelések

http://www.youtube.com/watch?v=r0idI4WiGSg