(chula vista: a kezdetek)
hol is hagytam abba... :)
jahogyúgy. szóval, január harmadikán már az összes mindenségem fel volt töltve a rendszerbe, és tényleg nem volt más dolgom, mint várni...és várni és várni és várni...
ez volt a legrosszabb és leghosszabbnak tűnő időszak. látni a fb csoportokban, hogy egyre több embernek van már tábora, látni, hogy egy csomó embert elhívnak az első, majd a második job fair-re, és a tudat, hogy biztos valami gány van velem amiért engem nem hívnak... szörnyűséges :) eltelt egy egész hónap, mikor először írtak egy emailt, hogy lekéne cserélnem a profilképemet valami világosabb mosolygósabb zsófiképre (köszi :D), aztán rá két napra hívtak telefonon, hogy mi lenne ha egy kicsit előrébb hoznánk a kiutazási dátumomat június 3-ról mert hogy az hétfő és a hétvégén már úgysem vizsgázok... (igazából a június elsejét szerettem volna még mindenképpen itthontölteni, hát ez nem jött össze...), de végül beadtam a derekam és lealkudtuk május 29-re. sose gondoltam volna hogy egy pár nap ennyit számít. de úgyfest, nagyon is :)
------------------------------------------------------------------------------------
február 6. a bizonyos születésnap :) nem vártam tőle túl sok mindent, és mégis csodálatias volt a legeslegelejétől a legvégéig (literally :))
de ami itt most a lényeg, hogy. fehérváron voltam, és este jöttem hazafelé. esett az eső, sötét volt már. egyszercsak megcsörrent a telefon. 20as :) a szívem a torkomban, a pillangók meg a gyomromban :) egyik kezemben telefon, másikban esernyő, csodás volt :) jaj és már pont azon a részen voltam, ahol térerő csak elszórtan található, gyakorlatilag moccanni sem mertem :D felveszem. Alex volt az, hogy mit szólnék ahhoz hogy ha nem egy táborba mennék mosogatni, hanem egy szállodába. először fel se fogtam miket mond, annyira örültem hogy egyáltalán hívott :D aztán beszéltünk vagy fél órán keresztül (vagyis leginkább ő, de ő rengeteget :)), előnyök hátrányok, és hogy gondolkodjak rajta egy kicsit, visszahív egy fél óra múlva, olvassam el amit átküldött emailben a helyről, a munkalehetőségekről, stb. hazaértem, megszólalni nem tudtam, aztán meg be nem állt a szám, annyira pörögtem :D már láttam a csoportban hogy írta az egyik tavalyi lány hogy ha van kérdés a helyről, neki lehet nyugodtan írni, hát én gondolkodás nélkül írtam neki egy összevissza levelet gyorsan, hogy meséljen amit csak tud :D közben ránéztem az Alex-fél emailre. Chula Vista Resort, már a neve zseniális :D de gyakorlatilag azok voltak leírva, amit ő már elmondott telefonban, úgyhogy inkább Noémi levelére koncentráltam. elolvastam. először eléggé elkeseredtem, aztán felhívott Alex és vagy negyed órán keresztül nyugtatott és győzködött, hogy nem lesz olyan rossz ez idén, mint tavaly...végülis abban maradtunk hogy elmegyek a szombati interjúra, egyéletem egyhalálom, legalább megnézem hogy milyen egy ilyen, aztán maximum nem vesznek fel, nabumm :) aznap este alig bírtam elaludni... :)
az interjú a CL irodában volt Pesten, Peti felkísért, mert egy tündérbogár :) nem is nagyon készültem (a vonaton olvastam át egyszer kábé a profilomat), pánikolós is vagyok, de így utólag tök jó volt az egész :) odataláltunk szerencsésen az irodához, volt előttem még pár ember (mondjuk furcsa volt hogy mindenki így elszigetelve csendben üldögélt, dehát őktudják :)), aztán végül én következtem... hát a legpozitívabb csalódás volt, amit el lehetett képzelni :) egy fiatal csaj, farmer-póló, orrpiercing :) tök aranyos volt, beszélgettünk, kérdezhettem, nagyon jól éreztem magam :D és a legszebb, hogy kaptam Izától egy CL-es "american camp adventures"-ös pólót ajándékba :)) tanulság: merd kinyitni a szádat! ;) (mert ugye néma gyereknek anyja se látja a fától az erdőt :))
utána rekordidőn belül jutottunk el a délibe hogy elérjük a vonatot hazafelé, vagyis hogy én odaérjek időben Veszprémbe a meccsre, megkoronázva a napot :)
ahogy azt ígérték, hétfőn kaptunk valamiféle visszajelzést: confirmed lett az állapotom :) el se akartam hinni, meg mondom amíg nem placed, addig nem verem nagydobra, fő a biztonság :) aztán olyan sokáig maradtam CSAK confimred, hogy már azt nem akartam elhinni :D node. március elején jött az email hogy lassan itt az idő vízuminterjúra készülni és beszerezni a papírokat... akkor tudatosult bennem, hogy több mint valószínű hogy tényleg sikerült :)) láttam már képeket előtte is Wisconsinról, és csodálatos vidék, ugyanakkor nemhinném hogy sokan erre szánják azt a rövid kis időt, amit kint töltenek...nem elsőszámú úticél, az biztos. biztos hogy teljesen más lesz, mint ha tábroba mennék, mert itt nem lesz kajacsata a konyhán, és gyerekzsibongás mindenfelé, táborospóló és táboroskoszt, amire ugye készültem, de nemhinném hogy ez meg fog gátolni abban hogy életem legemlékezetesebb nyarát éljem át :)
hamarosan jelentkezek :)
zs.
ps. (a tegnapi után muszáj :))
Raj: - isn't 43 the answer to the question of life, the universe, and everything?
Howard: - that's 42, dumb-ass.
köszi srácok :D