ez történt eddig... / part 1.

már olyan régen elkezdődött ez a történet, hogy csuda, amit szeretnék tömören-röviden összefoglalni (kíváncsi vagyok mennyire lesz rövid :D u.i.: semennyire!), úgyhogy ez most tényleg inkább a saját nosztalgiázásom kedvéért lesz, de lehet, hogy lesz, akit érdekel ez a rész is, sőt, lehet hogy valakinek jövőre hasznára is válhat valami belőle, who knows... :)

------------------------------------------------------------------------------------------------------------
(tájékoztató, interjú)

sok ilyen blogot olvastam már (megszállott) és a legtöbb történet október közepén egy campleaders-es plakáttal kezdődött. hát az enyém nemegészen :) tavaly április környékén mesélt Bea arról, hogy megy nyáron Amerikába dolgozni...na ott fogant meg a gondolat :) aztán ahogy közeledett a kiutazás, egyre többször mesélt róla, és a gondolat egyre inkább a fejembe vésődött: énis akarok menni!!! :D közben kiderült hogy Áron is megy, úgyhogy a nyáron végigkövettem mindkettejük útját amennyire persze a blog és a facebook adta lehetőségek engedték, és csak ámultam bámultam :) úgyhogy én azt a bizonyos októberi plakátot úgy vártam szószerint, mint a kisgyerek a karácsonyt... :)

október 15én volt a tájékoztató, emlékszem Nóri mondott nekünk hideget meleget az egész programról, de szerintem semmivel sem lehetett volna elrettenteni :) aztán mikor megnéztük a tavalyi CLes videót, akkor meg aztán már teljesen biztos voltam a dologban :D a végén kicsit félve, de feliratkoztam a nyelvi interjúra, egyéletem egyhalálom megpróbálom (azon paráztam csak hogy utána való héten, 24én volt a veszprémi interjú, én meg még a honlapon sem regisztráltam nemhogy a profilomat kitöltöttem-e már :D). miután visszaértem apuhoz bringával, első dolgom az volt hogy regisztráltam a honlapon. másnap összehívtam a családi kupaktanácsot, elmeséltem mindent amit hallottam, beszéltünk az anyagi vonzatairól a dolognak, mert ha valami, akkor az azért eléggé rajtuk állt, de szerencsére teljes mellszélességű támogatást kaptam itthon (ezúton is köszi és imádlak benenteket ♥), anyát inkább az foglalkoztatta hogy biztos mosogatni akarok-e háromhónapon keresztül, biztos ér-e nekem ennyit :D én meg így kábé "hogyaviharbane" :D
utána kaptam két nap múlva egy emailt egy csomó csatolmánnyal ami segít a profilkitöltésben, de valahogy egyik este sem éreztem magamban elég erőt hogy nekiálljak, persze hogy úgy mentem oda az interjúra is hogy profil még sehol :D emlékszem pont akkor volt az október23 miatt hosszúhétvége, Atival megis beszéltük hogy majd húdemegcsináljuk húdesokat fogunk majd angolul beszélgetni, hát húde nem :D úgyhogy kedd este írtam a munkatapasztalataimról eztazt, kiírtam pár szót, másnap paksilacis órán átolvastam párszor, aztán elmentem interjúzni :) veszettül izgultam, de hogy minek? :D (mindig ez van, hogy úgyis tudom hogy utána jót nevetek a saját nyomoromon :D). visszaemlékezve szerintem Évi volt ott, aki felvette az adataimat (Chicagoban meg ő fog várni minket a reptéren :D), meg kitöltöttünk valami igen-nem-es bigyót (drogozok-e, dohányzok-e, vallásos vagyok-e, stb), aztán Nórival interjúztunk egyet, ami a legkevésbé sem volt vészes, bár azt a részt, amit felvett kamerával, hogy majd a táborigazgatók megnézhessék, azt a bizonyos videót, amin baromira kell mosolyogni, na azt én ezidáig kétszer mertem visszanézni, mert konkrétan egy gyökrépának érzem magam rajta, se mosolyogni nem tudtam, se angolul beszélni :D Nóri meg el volt ájulva hogy milyen jól sikerült és hogy tuti király lesz és tuti lesz hamar táborom és a többi :) aznap este már röpült is a szerződés emailben, meg mégegyszer a profilkitöltési sokadalom aféle buzdítás képen :D akkor már kicsit komolyabbnak tűnt a dolog hogy ki kéne tölteni, de ezt már egy másik bejegyzésben, mert már most érzem hogy nemkicsit lesz hosszú ez... :)

puszik
♥