thanksgiving (:

nagyon amerikai, nagyon távol áll tőlünk, és tudom, ne koppintsunk, szeressük a saját szokásainkat, satöbbi.
de most muszáj. hálátadnom. ezért mind. és még sok másért is (:
mert ez az év életem legjobbja volt. és ezt köszönöm. mindenkinek :)
♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥

elsősorban köszönöm anyáéknak, hogy támogattak, hogy szerettek, hogy hiányoltak :)
köszönöm a családomnak, hogy vártak haza és hogy még nem szóltak rám hogy hagyjam már abba az amerikai történeteimet :D
köszönöm az összes itthoni barátomnak és ismerősömnek, hogy rendíthetetlenül lájkolták a képeket és olvasták a blogomat, türelmesen várták hogy legyen net az erdő közepén egy kis Skype vagy Viber party reményében és mostmeg alig várják hogy már fogyjak ki a történetekből :D
köszönöm a CL-nek! igen, köszönöm! köszönöm a szülinapi hívást, a sok segítséget, még a be nem tartott ígéreteket is...mert ez pont így lett olyan jó, amilyen! :)
köszönöm a Chulának. hogy felvettek, hogy szívattak, és hogy megjavították a wc-nket, háromszor :D
köszönet az összes day-offért, az első három Walmart shuttle-ért, és marianne nem túl kedves, de készséges szolgálataiért :)
köszönet a HSKP minden apró élményéért! a supervisoroknak és a mexikókáimnak, valamint az összes vendégnek aki kaját és (netán) vagy tipset hagyott ránk :D jaj, és a kínai lányoknak, főleg az utolsó estét ;)
köszönet az összes kantinban eltöltött időért, és külön köszönet az ingyen brownie-ért, az ingyen kajáért 6 után, a lopott kenyérért és az összes breadpuddingért, a 25 centestől a 2 dollárosig mindegyikért! :') ♥
köszönet az összes mogyoróvajért, Hershey's-ért és Reese's-ért, és az összes Ben & Jerry's-ért :D Isten áldja Amerikát!!! :D
köszönet az összes laundryban eltöltött pillanatért! a mosások, a törökök, az ajtónyikorgás, a net és a nethiány, a "mi folyik itt gyöngyösön" és az "idegbeteg gabi" mind meghatározó élményei a nyárnak :D jaaaj, hogy is feledkezhetnék el Botondról?! alaptartozék :D :D
köszönöm az összes kinti barátomat :) annyi mindenkit fel tudnék sorolni, hogy lehet jobb ha bele se kezdek :') (már most bőgök :D) de mégis. köszönöm a 10/102 minden egyes lakójának az összes mindent :) a mogyoróvajas partikat, az átbeszélgetett éjszakákat, a pókharcokat és a hasfájós nevetéseket :D köszönöm a HSKP különítmény minden egyes tagjának, hogy együtt vészelhettük át a nyár összes munkával eltöltött pillanatát :D külön köszönöm Monikát, aki nemcsak a sweetheartom, de nélküle nem tudnék köszönetet mondani...
Madisonért :) nem gondoltam volna, hogy ez lesz az egyik legemlékezetesebb pontja a nyárnak, és most mégis azt érzem hogy az egész életemet meghatározó pontja volt :D köszönöm, hogy elmentünk, a Devil's Lake tripet, hogy találkozhattam Velük, hogy megismerhettem Szakállast, Bajuszt, Christ és az idegbeteg szlovén hostot :D Pelonak a juice-t, Jessenek a "majdeszembejutaszó" ivást :D a japán srácnak a szalagozást, Rékának pedig mindent :) de legfőképpen, köszönöm Troyt és azt a reggelt :))
köszönöm, Annabellát :)) és rajta keresztül, köszönöm Florint, Richet, Lake Deltont és a softball meccseket :) az össszes együtt töltött pillanatot, amiket képtelenség felsorolni, és mégnehezebb meghálálni!!! köszi srácok, köszi lányok! ♥
köszönöm Bogdant és Chicago-t ♥♥♥♥♥ (remélem ez mindent elmond...)
köszönöm az összes várt és váratlan fordulatot :) a stoppolást, Barneyékat, az összes s'more-t (inkább nem számolnám meg :D) és hamburgert (méginkább :D)!
köszönöm, hogy ugorhattam! ♥ :))
köszönöm hogy a lányokkal utazhattam, hogy láthattam a fehér házat, az óceánt, felhőkarcolót és a szabadság szobrot :) még mindig hihetetlen :)
köszönöm az összes szállást, Washingtont, Bostont, és külön köszönöm Attilának és Zitának New Yorkot :))
köszönöm a napsütést, hogy "éppen nem esik", és köszönöm, amikor mégis :) (köszönöm a newyorki zöldséglevest az "ópiumos nénikkel" :D)
köszönöm az összes repülős élményt, és köszönöm hogy mindig épségben földet értünk :D
köszönöm a feka néninek hogy elvitt minket New Yorkba :D
köszönöm a családomnak hogy finom magyar vacsorával vártak haza, és köszönöm Petinek, hogy miattuk késtek anyáék, de legalább sütött sütit ;)
köszönöm mindenkinek aki várt. köszönöm hogy vagytok nekem :')

és köszönöm a lányokat! köszönöm Lilit! ♥.♥.♥.♥.♥ :))
köszönöm Beát és Adélt, hogy együtt szenvedhetjük végig ezt a maradék...kitudja mennyi időt :D de legalább együtt :))
köszönöm a szeretetet, amit kaptam idén, az álmokat, amik valóra váltak, és az álmokat, amik most hajtanak előre :) köszönöm a sorsnak, hogy minden úgy alakult ahogy az meg volt írva :) 
köszönöm a hálaadást :)
és köszönöm mindazt, amit most nem köszöntem meg... :)
köszönöm. köszönöm köszönöm köszönöm. kösz.ön.öm.
♥

"walking gets too boring when you learn how to fly" ♥

12: nem ide akartam ezt. de mégis most jutott úgy eszembe, hogy felkerüljön a listára :) ez a szám annyi emléket rejt magában, mégis úgy érzem, hogy Amerikában vált szívem egyik csücskévé :) emlékszem, amikor Bogi naponta nyolcvanhatszor hallgatta meg még anno és úúúgy utáltam... hogy belemászott a fülembe... és ottmaradt :D aztán megszerettem. aztán megértettem...

amikor az ember lánya távol van attól a közegtől, amibe 21 év alatt egy kissé beleszokik, mindent átértékel. a kenyér ízét, a balatoni nyaralást, egy esős délutánt, amikor nem lehet sehova se menni, úgyhogy otthonmarad kártyázni a kiccsaládjával, a roséfröccs ízét és végül, de a legkevésbé sem utolsó sorban, ékes anyanyelvét :) szeretem a magyart. mitöbb, imádom. beszélni, olvasni, írni, hallani, érezni :) odakint tök menő volt egy olyan nyelvet beszélni, amit kábé senki sem értett, és közben meg csak úgy ugrottunk minden egyes magyar szóra, amit meghallottunk a nagy külföldiában :D sose felejtem el a magyar családot a Chulában, Florin 'jó éjt kicsi baba'-ját, Bogdan tökéletes magyarságát, a magyar szerelmespárt a Willis Tower-ben és a Chicago utcáján szaladó nőt, aki megállt váltani velünk pár szót, mert hallotta hogy magyarul beszélünk. vagy Madisont és a lányt, aki harmadik generációs magyar, és bár töri a nyelvet, de mégis :)) sok kis apróság, odakint viszont hatalmas kincs mind :) emlékszem, amikor először bekapcsoltuk a TV-t egy esős hideg napon. hogy nemhogy nem fura, de milyen tök jó volt, hogy a 'how i met' angolul ment (mily meglepő :D), aztán mikor meghallottam Sheldon hangját...na azt tényleg CSAK és kizárólag angolul vagyok hajlandó...:) de arra is emlékszem, hogy mennyire utáltam július közepétől úgy bekapcsolni a TV-t minden egyes kondóban, hogy tudtam, ez bizony nem magyarul fog megszólalni. pedig vártam :) néztem filmet, olvastam könyvet (egyiket sem sokat, de nem is ezért mentem ki :D), és  mivel sokan is voltunk, beszéltünk magyarul eleget. de mégsem volt ugyan az...
aztán jött ez a szám. aztán meghallgattam minden nap. többször is :) és végül ez tudott azonosulni bennem a magyar nyelv szépségével. hogy milyen jó hogy én értem. és milyen jó volna ha mindenki más is értené. a szöveget. az érzést. engem.

sok a rizsa, szóljon a magyar nóta!

ps. és aztán már tényleg befogom :D (nemírok két hétig, aztán be nem áll a szám :D)
de fontos része a történetnek. legalábbis számomra fontos :) a nyár egyik legmeghatározóbb élménye. a sziklaugrás ♥ vagy ahogy a napokban mondtam, a "cliff from a jump" :)) kétszer ugrottam. vagyis gyakorlatilag háromszor. és imádtam. és akarom. és alig várom :) és erről is az, és arról is ez, de eszembejut, ahányszorcsak...:) puszik ♥

i don't care, i love it! :)

13: a nyárnak, a csajoknak, a pillanatoknak, amikor a kocsiban megszólalt és mi (nem tudván a szöveget) csak azt a bizonyos egy sort énekeltük (énekeltük?! inkább üvöltöttük :D). és a mai napnak. mert ma nemcsak a tesialáírásgyűjtés vette kezdetét (közös erőfeszítések sora a lányokkal :)), de ha minden jól alakul, akkor... (: