"walking gets too boring when you learn how to fly" ♥

12: nem ide akartam ezt. de mégis most jutott úgy eszembe, hogy felkerüljön a listára :) ez a szám annyi emléket rejt magában, mégis úgy érzem, hogy Amerikában vált szívem egyik csücskévé :) emlékszem, amikor Bogi naponta nyolcvanhatszor hallgatta meg még anno és úúúgy utáltam... hogy belemászott a fülembe... és ottmaradt :D aztán megszerettem. aztán megértettem...

amikor az ember lánya távol van attól a közegtől, amibe 21 év alatt egy kissé beleszokik, mindent átértékel. a kenyér ízét, a balatoni nyaralást, egy esős délutánt, amikor nem lehet sehova se menni, úgyhogy otthonmarad kártyázni a kiccsaládjával, a roséfröccs ízét és végül, de a legkevésbé sem utolsó sorban, ékes anyanyelvét :) szeretem a magyart. mitöbb, imádom. beszélni, olvasni, írni, hallani, érezni :) odakint tök menő volt egy olyan nyelvet beszélni, amit kábé senki sem értett, és közben meg csak úgy ugrottunk minden egyes magyar szóra, amit meghallottunk a nagy külföldiában :D sose felejtem el a magyar családot a Chulában, Florin 'jó éjt kicsi baba'-ját, Bogdan tökéletes magyarságát, a magyar szerelmespárt a Willis Tower-ben és a Chicago utcáján szaladó nőt, aki megállt váltani velünk pár szót, mert hallotta hogy magyarul beszélünk. vagy Madisont és a lányt, aki harmadik generációs magyar, és bár töri a nyelvet, de mégis :)) sok kis apróság, odakint viszont hatalmas kincs mind :) emlékszem, amikor először bekapcsoltuk a TV-t egy esős hideg napon. hogy nemhogy nem fura, de milyen tök jó volt, hogy a 'how i met' angolul ment (mily meglepő :D), aztán mikor meghallottam Sheldon hangját...na azt tényleg CSAK és kizárólag angolul vagyok hajlandó...:) de arra is emlékszem, hogy mennyire utáltam július közepétől úgy bekapcsolni a TV-t minden egyes kondóban, hogy tudtam, ez bizony nem magyarul fog megszólalni. pedig vártam :) néztem filmet, olvastam könyvet (egyiket sem sokat, de nem is ezért mentem ki :D), és  mivel sokan is voltunk, beszéltünk magyarul eleget. de mégsem volt ugyan az...
aztán jött ez a szám. aztán meghallgattam minden nap. többször is :) és végül ez tudott azonosulni bennem a magyar nyelv szépségével. hogy milyen jó hogy én értem. és milyen jó volna ha mindenki más is értené. a szöveget. az érzést. engem.

sok a rizsa, szóljon a magyar nóta!

ps. és aztán már tényleg befogom :D (nemírok két hétig, aztán be nem áll a szám :D)
de fontos része a történetnek. legalábbis számomra fontos :) a nyár egyik legmeghatározóbb élménye. a sziklaugrás ♥ vagy ahogy a napokban mondtam, a "cliff from a jump" :)) kétszer ugrottam. vagyis gyakorlatilag háromszor. és imádtam. és akarom. és alig várom :) és erről is az, és arról is ez, de eszembejut, ahányszorcsak...:) puszik ♥