most már tényleg nagyon a végét járjuk. az előbb belegondoltam, hogy márcsak 3 éjszakát fogok a saját ágyamban tölteni, aztán 116 nappal és éjszaka következik az óceánon innen és túl... még mindig hihetetlen.
és ahogy tavaly is, idén is elfogott a pánik, hogy nekem nincs is kedvem sehova se menni. és ahogy tavaly is, remélem idén is rájövök, hogy mennyire buta voltam ilyeneken töprengeni :)
csakhogy...már most hiányzik minden és mindenki...
egyre több emlék jön elő a tavalyi nyárról, az érzésről, ami elfogott a chicagói reptéren, az első walmart látogatásnál, vagy amikor az első brownie-t ettük Annabellával a kantinon :) de eszembe jutnak azok a borús esős napok is, amikor az ágyban összekuporodva csak arra vágytam, hogy megöleljen anyu. vagy fanni. vagy bárki.
befejeztem :) jó lesz, tudom. és CSAK 116 nap. ami néha egy örökkévalóságnak, néha pedig csak néhány napnak fog tűnni... :) azthiszem, izgulok :)
megkaptam az útlevelemet a vízummal, a repjegyemet, és néhány CL-es cukiságot :) elkezdődött a nagybevásárlás is, az asztalomon tornyosulnak már a dolgok, amiket vinni kell :) elkezdtem írni a listát, és már a bőrönd is elő van készítve :) magyar kaja, magyar sör, pálinka kombináció, családi ölelések végeláthatatlan sorozata. vagyis a nyár előtti utolsó "itthon melege chill out" a napi menü :)
ó anyám. ez tényleg coming soon!
és hiányozni fogtok nagyon. mind.
♥
ps. a piece of rágógumi. ha olvasod, úgyis érted :)
https://www.youtube.com/watch?v=PUp7fRhg1XM
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése