utolsó szó jogán... :)

(ezt meg otthonrol meg akartam irni, de akkora volt az izgalom az utolso este, hogy elmaradt... nade most azert :))
--------------------------------------------------------------------------------------------------------

hat meg volt ez is, elbucsuzkodtam azoktol, akiket a legjobban... koszonom nektek mind! a bucsuPragat, a bucsusort, a bucsusushit :) (bar lehet egy szaftos korompocinek vagy egy jo paprikaskrupmlinak jobban orultem volna, de azert nem volt ez rossz igy sem :D) koszonom anyanak hogy hazaszokott utolso nap, es apanak hogy nem nekem kellett cipelnem a borondot :) Boginak a bucsukonnyeket, huginak a bucsuolelest ("puszi szia. ugye megnezhetem a sihuhut?" legszebb utolso szavak :D ♥) a bucsuuzeneteket, telefonokat, mindent. nagyon hianyoztok mar most... de nemsokara megyek :) (118 nap. minusz 7 :))

búcsú // elsőrész.

hát megkezdődött :) bár a hétvégén anya már megfőzte a legkedvencebb kedvenc magyar kajám és apuval is csapattam egy két há' jó magyar pálinka italt, akkor még nem éreztem annyira a vége hangulatot. ma viszont...

voltam a városomban. az enyémben :) vetettem egy utolsó pillantást az Arénára és végigsétáltam a Kossuth-utcán is :) ettem kiwi fagyit és sétáltam a műpatakban :D körbenéztem, mélyen magambaszívtam, felfaltam, lefényképeztem, és könnyes búcsút vettem...

Veszprém, az örökszerelmem vagy ♥

köszönöm B :)
és szeretlek apu :)

kezdődik kezdődik kezdődik...

most már tényleg nagyon a végét járjuk. az előbb belegondoltam, hogy márcsak 3 éjszakát fogok a saját ágyamban tölteni, aztán 116 nappal és éjszaka következik az óceánon innen és túl... még mindig hihetetlen.
és ahogy tavaly is, idén is elfogott a pánik, hogy nekem nincs is kedvem sehova se menni. és ahogy tavaly is, remélem idén is rájövök, hogy mennyire buta voltam ilyeneken töprengeni :)
csakhogy...már most hiányzik minden és mindenki...
egyre több emlék jön elő a tavalyi nyárról, az érzésről, ami elfogott a chicagói reptéren, az első walmart látogatásnál, vagy amikor az első brownie-t ettük Annabellával a kantinon :) de eszembe jutnak azok a borús esős napok is, amikor az ágyban összekuporodva csak arra vágytam, hogy megöleljen anyu. vagy fanni. vagy bárki.
befejeztem :) jó lesz, tudom. és CSAK 116 nap. ami néha egy örökkévalóságnak, néha pedig csak néhány napnak fog tűnni... :) azthiszem, izgulok :)
megkaptam az útlevelemet a vízummal, a repjegyemet, és néhány CL-es cukiságot :) elkezdődött a nagybevásárlás is, az asztalomon tornyosulnak már a dolgok, amiket vinni kell :) elkezdtem írni a listát, és már a bőrönd is elő van készítve :) magyar kaja, magyar sör, pálinka kombináció, családi ölelések végeláthatatlan sorozata. vagyis a nyár előtti utolsó "itthon melege chill out" a napi menü :)

ó anyám. ez tényleg coming soon!
és hiányozni fogtok nagyon. mind.

♥


ps. a piece of rágógumi. ha olvasod, úgyis érted :)
https://www.youtube.com/watch?v=PUp7fRhg1XM

közel a vég :)

hellószia mindenki :)

tegnap reggel felkelni azzal a gondolattal, hogy jövőhéten repülök...felbecsülhetetlen :) (és csak kicsit pánikot keltő :D)

ma végre megkaptam az utolsó oltást is úgyhogy hivatalosan is immúnis vagyok mindenre...a végén túlélem az életet is :) a héten még váltanom kell néhány zöldhasú bankót, plusz anyáékkal egy shopping-körút még vár ránk a hétvégén :) csütörtökön tájékoztató, plusz remélem megkapom az útlevelemet, egy borítékkal és egy csodás matricával megtöltve :) szépen lassan leporolom a bőröndöt és elkezdem írni a what-to-pack listámat is :) hihetetlen hogy 9 nap múlva ilyenkor már majdnem az óceán fölött fogok repülni :) 
addig persze van még egykét elintéznivaló, és persze egykét elmaradhatatlan búcsúsör...;) ("szívd fel begyem a magyar nedűt" :D ♥)

puszik ♥

ps. tegnap délután azt álmodtam hogy nem volt időm bepakolni, és végül anya pakolt be helyettem (persze a legfontosabb dolgokat kihagyva), viszont sütött nekem rétest a repülőre, amit amúgy majdnem lekéstem :'D
pánik hangulat: ON :D

every day a little bit closer...:)

márcsak 19 napot kell túlélni... ... ...
eltelt megint egy pár hét, tele történéssel és izgalommal, úgyhogy update-elek egy kicsit :)
(kicsit káosz az életem most, úgyhogy fogalmam sincs hogy van-e egyáltalán értelme ennek az írásnak, de hátha segít. nekem. kiengedni a fáradt gőzt :))

naszóval, ott hagytam abba, hogy kaptam emailt a vízumról :) kitöltöttem megint a kilóméterhosszú másfélórás nagykövetséges form-ot, majd egy csodálatos esős borús péntek hajnalban felszálltam a vonatra és elindultam a nagyfaluba :) nem volt semmi para, mindenki nagyon rendes és segítőkész volt ismét, a nénivel mosolyogtunk egy sort (na meg arcot simogattunk :D) amikor nem sikerült a görbe ujjaimról ujjlenyomatot venni, de semmi gáz :D füligérő szájjal és az útlevelem nélkül hagytam el a nagykövetséget, ismét :) a sok szükséges intézkedésből egy pipa :) azthiszem most hétfőn talán megkaptam végre a repjegyemet is, emailben, of course :D május 22-én a bp-münchen-houston (12 óra!!!!)-little rock utat kell túlélnem, hazafelé pedig szeptember 14-én a chicago-frankfurt-bp utat kell átbőgnöm :D az a 12 órás út már most kikészít, de nem lesz gáz...lesz egy Beám, és már megvan a könyvem is, amit kifejezetten az útra kaptam... :) ♥
ó igen :) kaptam túlélőcsomagot, odaátról :) ♥ ez ennél hosszabb és viccesebb sztori, de most ennyivel be kell érni :)

nincsenekszavak :))) ♥

mivan még. megvan a biztosításom is végre, és már kaptam egy tetanuszt is a hátsómba :D még lesz egy oltás, remélhetőleg hétfőn, aztán már tényleg CSAK "túlélni" kell ezt a maradék kevesebb mint 3 hetet :)
csütörtökön végre volt szerencsém babázni és lányokozni, hihetetlenül jó érzés volt, és annyi energiát adott :))) de azthiszem, ide már az isten összes energiája se lenne elég. totál kivagyok már. tényleg azt várom, hogy végre május 21 este legyen és az esti vonattal zakatoljak fel Pestre...megváltás lesz azon a gépen ülni másnap reggel, azzal a tudattal, hogy igen, megcsináltam, és már nincs más hátra, mint élvezni ezt a csodás 4 hónapot, ami ismét megadatott...:)

seriously, CAN'T WAIT!!!  
 
♥

bréking: nem lesz se új bőrönd, se fürdőruha :D hiszek a sorsban :D ámen!

dare to dream big (:

a tavalyiból tanulva tervezni lehet, aztán hogy mi valósul meg belőle, az már más kérdés...:) mindenesetre idén is kitűztem magam elé a célt, és bár a tavalyi túra-terv volt a BEST EVAAA', mégis úgy érzem, hogy megérte még egy évet várni a csodára...:) ♥

Arizona, a szerelmem vagy! ♥

ps: igen, énis akarok ugrani!!! csak mondjátok meg anyunak, hogy szeretem! ...just in case ;) :D

back to the future :)

"viszlát Amerika, előbbutóbb úgyis látjuk egymást!♥"

tavaly szeptemberben ezzel a gondolattal búcsúztam el attól a helytől, ami azóta is a szívem egyik legmélyebb csücskében van :) tudom, már-már idegesítő az Amerika-függőségem (bocsi mindenkitől), de talán nyugtat a tudat, hogy nem vagyok egyedül az érzéssel... ezt tényleg egyszer kell átélni megtapasztalni, és aztán nincs visszaút: ilyen a szerelem :) ♥
tavaly szeptemberben még élénken élt bennem a frissen sült cookies illata és a chicagói szél hajösszekuszálása, az óceán hullámainak és new york zajos utcáinak hangja, az élmények, az emlékek, a barátok, az emberek... eltelt 7 hónap, és bár talán már letisztult a kép, és tudom, hogy odaát sincs kolbászból a kerítés, mégis, ezekből az emlékekből, az érzésből semmi sem változott...:)
vagyis mégis...:) ♥

-----------------------------------------------------------------------------
(CL USA 2.0) (az előző részek tartalmából...)

naszóval. valahol itt hagytam abba még decemberben:
"hétfőn megkezdődött hivatalosan is a process. holnap interjú. holnapután télapó. egy hét suli. 2 vizsga. kiskarácsony nagykarácsony boldog új évet kívánok :) körülbelül ennyi lesz ez a december, csettintek egyet meg pislogok kettőt aztán hellószia :)"
és ez mind pontosan így is történt :D (kivéve a 2 vizsga, lustaság félegészség :D) másnap elmentem interjúzni, Márkhoz volt szerencsém, öröm boldogság imádat meg minden volt - főleg miután fényderült az igazságra, és a chulás múltamra :D idén (miután hosszas levelezések, internetbúvárkodások, izgalom és bosszúság után sajnos nem jött össze a chulás return :/) annyira pre-arranged volt minden, hogy még a videóinterjúmat sem tudtam azóta se visszanézni :'( :D naszóval megvolt a papírmunka, a videós cucc, leírtam 86ésfélszer a nevemet (ami a végére már majdhogynem hasonlított a "troyfoster-féle signiture-re" :D - ezt muszáj fogalomként használni, egyszerűen túl csodálatos volt :'D), majd Évivel folytatott párszavas beszélgetésünk végén rábólintottam hivatalosan: idei úticélom nem más, mint Camp Ozark, AR :)
nemmondom hogy egy egyszerű döntés volt, bár végig ez tűnt a legkézenfekvőbbnek. érveltem ellenérveltem, számoltam vetettem... ami abszolút mellette szólt, az Bea :) meg sajnos a mocskos anyagiak. meg amúgy is tök korán kimehetek (május 22, basszus) és viszonylag korán is végzek (augusztus 22, ótejóég). és utána még három hét...♥ ami meg (nem is igazán ellene, inkább) a resortozás mellett szólt, hogy tudom hogy arrafelé mi a pálya. meg a mocskos anyagiak (2.0). meg minnesota...(szomszédos állam: Wisconsin. got it?) viszont szeptember 3... (ami aztán 5, majd 8 lett, szóval ezt a részét nem bánom :D) januárban mégegyszer felmerült a resort lehetősége, deaztán... na mindegy, ebbe most nem megyek bele :D kicsit furcsán voltak intézve a dolgok, legyen ennyi elég. 
a lényeg, hogy a tavalyi nyárral ellentétben (amikor a hangsúly azon volt, hogy Amerikába megyek 3ésfél hónapra!!!) idén a main reason amiért az egészbe belevágtam (anyáékkal kézenfogva persze - köszönöm ♥), az az, hogy visszamehessek, hogy ott lehessek velük, vele... úgyhogy ami a pontot az i-re: minél több pénz, minél több idő a nyár végén. solution: Ozark :)
miután 2013 utolsó percében életem egyik legszebb ajándékával lettem gazdagabb (♥), januárban a gondolataim nem egészen a tábori dolgokon jártak - na és persze nem is a vizsgákon :D (bár azért jobb lett az átlag, mint a tavaly júniusi "vizsgaidőszakban" nyújtott teljesítményemé :D) node, január 16ára (végre! :D) behívtak job fair-re, Camp Ozark interjú :) Bea tök cuki volt, elkísért :)) jobban izgult mint én, sőt, még nyomott egy check in-t is facebookon a Novotelből :'D egy nagyon szimpatikus csaj interjúztatott, szabad beszélgetés, és hozzáteszem, egy nyár amerika + néhány amerikai jóbarát + néhány átszkájpolt éjszaka és a facebook message lavinák meghozták eredményüket, csak úgy dőlt belőlem a szó :D a végén aláírtam aláírta, kaptam kék cetlit (akkor még nem tudtam biztosra hogy az mit jelent, de azt mondták jót :D) és hazaküldtek isten hírével :D (szó szerint! :DDD)
a táborról még annyit, hogy keresztény tábor, értsd: no alcohol no party (bár ez más táborokban is így van), no cell phone (hogy mi?!), egyberészes fürdőruha :'D (ezen azóta is sírok nevetek, de inkább sírok :D) na nem hinném hogy a nyár végére megtérek meg ilyesmi, de mindezektől a kissé elrettentő tényektől függetlenül (most, hogy már megszoktam megszerettem az egész idea-t) én tényleg várom az Ozarkos nyarat :) Bea annyi jót mesélt már róla, és ha vannak olyanok akik már a harmadik nyarukat fogják itt tölteni, akkor azért az elmond egyet s mást :) és tényleg nem utolsó sorban, tök vicces hogy Beával együtt fogjuk tölteni a nyarunkat :)) (köszönöm ♥)

huhh. nem írok 3 hónapig, aztán meg nem bírok leállni... bírjuk még? :D már nincs sok hátra :D (kicsit vagyok csak skizo)

a február... az lemúr lámur volt :) kaptam egy szelet Amerikát testközelbe 3 hétig ♥ és ilyenkor jön rá az ember lánya, hogy abszolút és mindeféleképtében megérte háromhónapig wc-t takarítani és ágyathúzni... mert máskülönben sohasenem...:)))
miután hazament, kicsit olyan volt az élet, mint mikor hazajöttem tavaly szeptemberben, nem igazán találtam a helyem, tapogatóztam mi merre hogy, időbe telt mire visszaszoktam (mostmeg már megint kezdek nem itthon lenni fejben :D). újra beindult a szekér, ezúttal a suli-mozi-Amerika háromszög töltötte ki minden egyes percem (agyhalál néha :)). jöttek a MyOzarkos kitöltések, a hazaút megadása (szeptember 14, Chicago ♥♥), utolsó befizetések, orvosi papír (méghosszabb időbe telt, mint tavaly, de sebaj :D), vízumos papírok (teljesen más, mint tavaly, mert már nem lehet tovább bonyolítani a rendszert :D), közben még az adós papírok és egyéb nyalánkságok :) 
néha kicsit zűrös a helyzet, nehéz rend(szer)ben tartani a dolgokat, de mostmár nagyon a végét járjuk - hál'Istennek :) ma végre kaptam emailt, hogy jövőhéten mehetek vízum interjúzni Pestre (keep your fingers crossed, please! :)), úgyhogy még az + a repjegy + jónéhány oltás és egy biztosítás van hátra, na meg 38 éjszaka :)) ♥
(és persze még fürdőruhát és bőröndöt kell venni, az ismert okokból... :D)

köszipuszi a figyelmet, nemsokára úgyis írok, mostmár tényleg :))
♥

ps: "hihetetlen belegondolni, hogy ez az egész megint meg fog történni velem...:)" és valóban ♥

"Budapesti kalandozások" szösszenet :)
(mert az élet nem csak Amerikából áll, de jó ha van melletted egy amerikai is. sőt, a legjobb :))
♥