ez történt eddig... / part 4.

az uccsó felvonás az "ez történt eddig..." sorozatból. mondhatni a spring season finale :D annyi minden történés van mostmár itt a véghajrában, hogy igazából kicsit megint elhanyagoltam a dolgot, de mivel holnap már vízuminterjú, preparation day, aztán hipphopp egy ferihegy meg róma, szeretném lezárni a történetnek ezt a részét :) (és most ez azthiszem tényleg csak ilyen tőmondatos zsófinosztalgiázós lesz. bocsipuszi)

-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
(snowy March, sunny April)
tavasz... ami beköszönt, aztán visszavonult még egy kicsit :)

márciusban már nagyon Amerika-lázban égtem :) és volt ott minden :)
sosem felejtem el a kandh-s bácsit, aki mondjuk úgy, nagyon kedves és mosolygós volt velem :D a vízumképet, ami életem "legcsodásabb" igazolványképe (pedig ebben mindig is nagyon jó voltam :D), a márciustizennegyedikés repjegytám befizetést, amikor olyan hóesés hóátfúvás volt, hogy apuval kábé másfél óra alatt fordultunk meg palotáról (dacoltunk a fagyos szelekkel :)), a veszprémi málnákos találkozót, az élménybeszámolókat és a kíváncsian fürkésző tekinteteket :) aztán eljött az április is. megkaptam a chulás szerződésemet (housekeeping, fu*k-you-bitc*es :D), kiderült hogy kifelé Rómában fogok átszálni (♥), majd később az is, hogy hazafelé meg Párizsban (♥♥♥ :)), volt örömködés-extázis-megminden :D aztán vízuminterjúra kikellett tölteni egy ilyen batárhosszú jelentkezést online, voltak benne igen menő és vicces részek, jó móka volt az is :D volt némi izgulás meg bosszankodós pillanat, amikor nem tűnt túl simának az a "nyugi, idén már minden király lesz a Chulában" dolog, de Alex megnyugtatott, bár azért mostmár kíváncsi leszek mi vár ránk odakint, biztos jót fogok mosolyogni ha mégis lesz valami gikszer :)
szóval, az elmúlt két hónapban kaptam hideget és meleget is (literally :)), és már csak (!) 3 hét van hátra :) elkezdődött a búcsúzkodás az itthontól, a mindenkitől. néha azon kapom magam hogy elpityeredek, pedig nem vagyok honvágyas típus. néha még az is megfordul a fejemben, hogy inkább itthonmaradnék, ha lehetne :) de aztán gyorsan elhessegetem a gondolatot, mert tudom, hogy életem egyik legszuperebb nyara lesz az idei, és hogy már tényleg semmi nem választ el tőle, csak egy óceánnyi távolság...na meg egy holnapi interjú :)

puszik 

♥