Say helloooo :)

húhahúha, első bejegyzés from the USA :)) (nagyon izgi :D)
megpróbálom röviden összefoglalni hogy what happened az úton illetve az első napon, mert nagyon álmos vagyok, holnap meg már valószínű kezdődik a meló, a nettel is vannak gondok, úgyhogy kíváncsi vagyok mi lesz a nyáron... :)
------------------------------------------------------------------------

szóval. pénteken ugye pakolásztam, estére megfájdult a torkom, a fejem, stb, örültem neki nagyon, úgyhogy így sikerült egy fájdalomcsillapító segítségével 1 teljes órát aludnom, hajnali egykor pedig elindultunk otthonról anyáékkal kocsival, és kábé 3 körül már ferihegyen voltunk (útközben meg szólt a disney-válogatás meg a padödö :D élni tudni kell ;) ). mint a kisgyerek a cukorkaboltban, nézelődtem vigyorogtam (csak épp magam elé nem - kiscsalád, ez nektek szól :D), aztán összeverődtünk a többiekkel, elbúcsúzkodtam éccsanyáéktól, és nekivágtunk :)
hát én végigparáztam az egész reptéri dolgot, tuti nem fogok besípolni, tuti nem lesz nehezebb a bőröndöm, satöbbi, de a lányok nagyon cukik voltak, segítettek nyugtatgattak, és végül szerencsére nem volt semmi gond, meg is lepődtem :D (nadeaztán... :D)
a repülés. hát vegyes érzelmek keringenek bennem, első benyomásnak nagyon szar volt az biztos. a bp-róma út még jó volt, a felszállás előtti gurulós előjáték jó volt mondjuk, lelkileg felkészített :D a felszállás az ilyen "wow" élmény volt :)) és a felhők felülről sokkal szebbek mint innen lentről :) (esőben szálltunk fel kábé, fent meg sütött a nap :))
és most jön a nadeaztán :D pesten valamiért nem sikerült a róma-chicago járatra beszállókártyát adniuk, úgyhogy rómában gyorsan szaladtunk hogy tuti elérjük a csatlakozást (amiről közben kiderült hogy félórás késéssel indul, de kellett is az a félóra :D). ugye betámadtuk nemtudom-hányan a néniket hogy csókolom, kellene a beszállókártya, nénik szerencsétlenkedtek, ide-oda szaladgáltunk, és kábé kínkeservesen tudták csak kiadni őket. na de nemlennék a czuczayzsófi ha engem külön nem spéciznek ki :D valamiért nem engedte a gép a nőcinek a dolgot, mondta hogy várjak egy kicsit, majd később megpróbálja, de mikor félóra múlva sem sikerült neki, na akkor majdnem elsírtam magam, hogy ottragadok egyedül rómában a reptéren, hát baromi jó :D szerencsére végül sikerült, a többiek meg tök aranyosak voltak mert megvártak, mondták hogy nem mennek nélkülem sehova, köszi fiúklányok :)
na ekkor már totál ideges voltam, mikor felszálltam a gépre és körbenéztem...hááát. nem hogy olyan nem volt amilyennek elképzeltem, de még annál is rosszabb, oké hogy jóóó nagy volt a gép, de olyan szorosan meg volt töltve székekkel, hogy semmi hely nem volt rajta, és így eltölteni egy csodás boldog 10 órát...priceless :D mindenem zsibbadt, konkrétan azon izgultam akárhányszor felkeltem hogy csak aludjak vissza minél hamarabb, a kaja sem volt jó, ablak mellett sem ültem, nyűgös is voltam...az egyetlen pozitívum az egészben az volt hogy egy cuki olasz kiscsalád mellett ültem (4 szék volt középen egymás mellett), ahol a kislány pont annyi idős volt mint Fafi, és így mikor megláttam, konkrétan elsírtam magam, hogy Fafit akarom :) anyukával beszéltem pár szót, amúgy végig csendben ültem, már ez is idegesített, hogy nem tudok senkivel beszélni :D
úgyhogy nagyon örültem mikor leszálltunk chicagoban, szerencsésen átjöttünk az ellenőrzésen, a srác nagyon aranyos volt pedig nagyon paráztunk :D aztán Évi feltett minket két buszra, és kábé így mindenki wifi meg alvás :D az úton nézelődtünk Rékával, de egy darabig semmi különbséget nem láttunk az otthonhoz képest, csak hogy itt a derültégből villámcsapás az kábé tényleg egy 10 másodperces folyamat, meghogy a nap még a sötétített ablakon át is fényesebben ragyog mint otthon :) ja és hogy az anyósülésen ülők mind okostelefonoznak :D (Réka felfedezése :))
este megérkeztünk, elfoglaltuk a szállást, 6an vagyunk egy kis apartmanban, fürdő szoba konyha-nappali, kicsit retró, meg azon mosolygok azóta is hogy oké hogy van törölköző, mindenkinek 3, dehogy az összes különböző színű az tuti :D 3 emeletes ágy, emeleten alszok ami baromi magasan van, se létra se korlát, úgyhogy minden fordulásnál felkeltem éjjel nehogy leessek :D
ma voltunk walmartban, és minden olyan mint a filmekben: "mosószeres" ballonokban van a gyümölcslé, minden super-sized, és hatalmas az egész. kicsit több mint egy óránk volt, de az egynegyedét sem néztük meg :D (anya! van hagyma, óriási, bár héj nincs rajta kábé, a tojás hófehér, és van valamiféle tejfölféléjük, bár még nem volt hozzá szerencsém :D). kicsengettük a 100 dolcsit programfee gyanánt (a volt-nincs pénz :)), délután körbejártuk a területet a lányokkal, és gyönyörű :))
este ilyen ismerkedős parti volt, ilyen külsősök jöttek (vallásosak, nyilván :D), ők szervezték, én többnyire velük lógtam, kiderült (számomra) hogy itt a frizbit sportként űzik, úgyhogy tanítgattak :D (bár a frizbijük is menőbb mint amit mi otthon használunk a beach-en...:)) majd még jönnek állítólag. ja és vicces ahogy próbálják kiejteni a nevem, szóval Sophie maradok azthiszem :D (up: megértem őket, és egyre kommunikatívabb is leszek, legalábbis úgy érzem, bár a pösze kisfiút megérteni azért nemvolt egyszerű, de látta rajtam hogy új még a dolog szóval igyekezett :))

hú, hát nem lett rövid, de majd ha elkezdődik a meló már úgyse lesz ennyi erőm sem írni, meg kevesebb is lesz a történés, plusz egyenlőre a net sem tűnik túl megbízhatónak... (ma a szálloda folyosóján ültünk egy félórát, onnan szkájpolt vájberezett mindenki haza, énis beszéltem Dórival kicsit, csak furi még az időeltolódást így kezelni...ja, nincs jat lag-em abszolút, annyi hogy reggel nagyon korán felkeltem, de amúgy semmi gáz nincs) képeket viszon már csak holnap töltök fel szerintem, sorry guys :)
remélem mindenki jól van odahaza! 

millió csók Amerikából (:  

♥

ui. ma ez szólt a walmartban és nagyon megörültem neki :) : 

és volt a keep bleeding is, PetiBogiAnya :D