best year ever ♥

nehéz megszólalni egy ilyen év után...:)
nem kezdek bele újra a hálaadásnapi ömlengésbe. de tényleg nem tudom elégszer megköszönni ezt az évet...:) egyszerűen túl jó volt :)

szóval, kedves 2014, alig várom hogy megtöltsük az év 365 napjának mind az 525600 percét csodálatos élményekkel és emlékekkel, barátságokkal és szerelmekkel, az élet apró várt és váratlan örömeivel, álmokkal és beteljesülő kívánságokkal... :) ♥

viszlát 2013, you'll be always in my heart ♥

ps. how to measure a year as a blog:
ma az erste bankban egy ismeretlen ismerős - miután fényt derítettünk az igazságra, hogy honnan is ismerjük egymást - azt mondta, hogy olvasta a blogomat a nyáron és imádta :) én pedig köszönöm, a blog nevében is, minden egyes olvasónknak :) ♥ bolsogságos 2014-et nektek!!! :)
és köszönlek téged is, kedves kicsi blog, hogy világot láttál velem :) hamarosan folytatjuk utunkat (:
♥

brave (:

(kicsit nehéz így karácsony előtt nemkarácsonyi dalokat hallgatni, de igyekszek lezárni ezt a fejezetet is... mert lassan itt az ideje egy újat kezdeni :))

6: ezt a dalt is Annabellának köszönhetem, illetve már magát a tényt is, hogy megismerkedtem "szárábarelié" fogalmával :) Wisconsinban hallottam, Washingtonban dúdoltam, Bostontól New Yorking hallgattam, itthon meg jóóó hangosan énekeltem... sőt néha még táncoltam is rá, az utcán, hazafelé :D 

ps: Campleaders, facebook. napi bölcsesség :)
"To travel is to hear a song on the radio and to be able to say to your mate, 'Hey, remember that time we stayed up until 7am in that 24-hour karaoke bar in Memphis singing Faith by George Michael with those two travellers we met from Argentina?

Good times. Happy travels."

na hát ha nem is ilyen formában, de az általam gyűjtögetett dalok is valami ilyesmire hajaznak. nem is az számít hogy tetszik-nem tetszik, menő-nem menő, hanem hogy mennyi de mennyi emlék, úúúúristen :') alig várom a következő évi gyűjteményt ♥

lemúr lámúr :)

6: a nyár hosszan átbeszélgetett éjszakáink eredménye, hogy végül elkezdtem nézni a glee-t (Annabellának ezúton is köszönöm ♥). aztán valahogy úgy alakult hogy hazafelé a párizsi járaton volt alkalmam megnézni a legeslegutolsó részt, na mondanom sem kell, hogy alig vártam hogy elkezdjem az egészet az elejétől :) kellett idő, míg hozzászoktam, és kellett idő, mire megszerettem. de az biztos, hogy az első másodpercben függővé váltam :) a soron következő dallal a nyár során találkoztam valamikor (már nem is emlékszem hogy mikor vagy hogyan), de emlékszem hogy meghallottam és utána nem volt hajlandó kimászni a fejemből :) úgyhogy Annabella okos iPhone-ján hallgattam egy ideig, majd inkább letöltöttem, és onnantól kábé minden éjszaka, elalvás előtt - elalvás után :) azóta persze nem ez a kedvenc glee-m, de mindigis ez marad az elsőm és az amerikaim :)

ps. ma elrepült az első csomagom Amerikába, totál izgatott vagyok, és nagyon remélem hogy egyben odaér - ha nem is karácsonyra, de legalább oda :) szív-szalutál-szív :) ♥

let's go :)

7: minden egyes "let's go" elhangzása után. every single day, all day long. gondolhatjátok, amikor jártunk szobáról szobára... :) reggel munkába, délután a lakunkba, este meg akárhova, csak el :D lecegóca ;)

ps: ú és most még a jamaikai lány is eszembe jutott, aki minden nap egész álló nap ugyanazt a 4 számot hallgatta a telefonján (mert velünk nem lehet beszélgetni, bocsi), ebből az egyik ez, a mási a callmemaybe volt :D

yawn, avagy az "ah shit"-ó inas :D

8: too many memories :) Florin, Great Gatsby, a lányok, az összes autós parti és az összes Lake Delton party, a Zinkie's előtti várakozás és a Boston-New York buszút Rékával...:) örök bölcsesség: a little party never killed nobody...ahogy ezt a napot is túl fogom élni alvás nélkül :))

sir justin :)

9: a másik "csapból is" szám :) szerintem egy két-három órás waterparkos napozás során ha 8szor nem hallgattuk meg, akkor egyszer sem. munkába menet, napozás alatt, walmartba és walmartban, mindenhol. és mint kiderült, még anyukám is szereti :) (vagyis inkább Ő SZERETI :D)

this is #$?% awesome :)

10: nem is tudok mit hozzáfűzni ehhez. talán hogy sajnálom hogy kimaradt a thrift shop élmény, de majd jövőre. amúgy meg a csapból is ez... :D

love is hope. it fuels our dreams. ♥

11: szerintem ez még jó ideig az egyik legkedvencebb kedvencem marad...mert ez a szerelem nem ma kezdődött már :) szeretem az eredetit, szeretem a feldolgozásokat, szeretem a járaimárkosat és szeretem énekelni a fürdőkádban. szeretek rá futni, szeretek rajta sírni. egyszerűen szeretem. és szeretem a nyáron fellelt változatot is, amit Alexának köszönhetek :) egyszerűen már nem tudom hova lehet fokozni ezt :)

love is all around me :D

Szent Mikulás is coming to town...:)

ma megkaptam az idei első mikulás ajándékomat, és azóta se tértem magamhoz :))
hétfőn megkezdődött hivatalosan is a process. holnap interjú. holnapután télapó. egy hét suli. 2 vizsga. kiskarácsony nagykarácsony boldog új évet kívánok :) körülbelül ennyi lesz ez a december, csettintek egyet meg pislogok kettőt aztán hellószia :)
addig pedig lehunyom a szemem és csak az ízekre koncentrálok...
Reese's, te csodás, köszönöm hogy vagy! ♥♥♥♥♥♥♥♥♥

örökre a szívembe zártalak ♥♥♥

thanksgiving (:

nagyon amerikai, nagyon távol áll tőlünk, és tudom, ne koppintsunk, szeressük a saját szokásainkat, satöbbi.
de most muszáj. hálátadnom. ezért mind. és még sok másért is (:
mert ez az év életem legjobbja volt. és ezt köszönöm. mindenkinek :)
♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥

elsősorban köszönöm anyáéknak, hogy támogattak, hogy szerettek, hogy hiányoltak :)
köszönöm a családomnak, hogy vártak haza és hogy még nem szóltak rám hogy hagyjam már abba az amerikai történeteimet :D
köszönöm az összes itthoni barátomnak és ismerősömnek, hogy rendíthetetlenül lájkolták a képeket és olvasták a blogomat, türelmesen várták hogy legyen net az erdő közepén egy kis Skype vagy Viber party reményében és mostmeg alig várják hogy már fogyjak ki a történetekből :D
köszönöm a CL-nek! igen, köszönöm! köszönöm a szülinapi hívást, a sok segítséget, még a be nem tartott ígéreteket is...mert ez pont így lett olyan jó, amilyen! :)
köszönöm a Chulának. hogy felvettek, hogy szívattak, és hogy megjavították a wc-nket, háromszor :D
köszönet az összes day-offért, az első három Walmart shuttle-ért, és marianne nem túl kedves, de készséges szolgálataiért :)
köszönet a HSKP minden apró élményéért! a supervisoroknak és a mexikókáimnak, valamint az összes vendégnek aki kaját és (netán) vagy tipset hagyott ránk :D jaj, és a kínai lányoknak, főleg az utolsó estét ;)
köszönet az összes kantinban eltöltött időért, és külön köszönet az ingyen brownie-ért, az ingyen kajáért 6 után, a lopott kenyérért és az összes breadpuddingért, a 25 centestől a 2 dollárosig mindegyikért! :') ♥
köszönet az összes mogyoróvajért, Hershey's-ért és Reese's-ért, és az összes Ben & Jerry's-ért :D Isten áldja Amerikát!!! :D
köszönet az összes laundryban eltöltött pillanatért! a mosások, a törökök, az ajtónyikorgás, a net és a nethiány, a "mi folyik itt gyöngyösön" és az "idegbeteg gabi" mind meghatározó élményei a nyárnak :D jaaaj, hogy is feledkezhetnék el Botondról?! alaptartozék :D :D
köszönöm az összes kinti barátomat :) annyi mindenkit fel tudnék sorolni, hogy lehet jobb ha bele se kezdek :') (már most bőgök :D) de mégis. köszönöm a 10/102 minden egyes lakójának az összes mindent :) a mogyoróvajas partikat, az átbeszélgetett éjszakákat, a pókharcokat és a hasfájós nevetéseket :D köszönöm a HSKP különítmény minden egyes tagjának, hogy együtt vészelhettük át a nyár összes munkával eltöltött pillanatát :D külön köszönöm Monikát, aki nemcsak a sweetheartom, de nélküle nem tudnék köszönetet mondani...
Madisonért :) nem gondoltam volna, hogy ez lesz az egyik legemlékezetesebb pontja a nyárnak, és most mégis azt érzem hogy az egész életemet meghatározó pontja volt :D köszönöm, hogy elmentünk, a Devil's Lake tripet, hogy találkozhattam Velük, hogy megismerhettem Szakállast, Bajuszt, Christ és az idegbeteg szlovén hostot :D Pelonak a juice-t, Jessenek a "majdeszembejutaszó" ivást :D a japán srácnak a szalagozást, Rékának pedig mindent :) de legfőképpen, köszönöm Troyt és azt a reggelt :))
köszönöm, Annabellát :)) és rajta keresztül, köszönöm Florint, Richet, Lake Deltont és a softball meccseket :) az össszes együtt töltött pillanatot, amiket képtelenség felsorolni, és mégnehezebb meghálálni!!! köszi srácok, köszi lányok! ♥
köszönöm Bogdant és Chicago-t ♥♥♥♥♥ (remélem ez mindent elmond...)
köszönöm az összes várt és váratlan fordulatot :) a stoppolást, Barneyékat, az összes s'more-t (inkább nem számolnám meg :D) és hamburgert (méginkább :D)!
köszönöm, hogy ugorhattam! ♥ :))
köszönöm hogy a lányokkal utazhattam, hogy láthattam a fehér házat, az óceánt, felhőkarcolót és a szabadság szobrot :) még mindig hihetetlen :)
köszönöm az összes szállást, Washingtont, Bostont, és külön köszönöm Attilának és Zitának New Yorkot :))
köszönöm a napsütést, hogy "éppen nem esik", és köszönöm, amikor mégis :) (köszönöm a newyorki zöldséglevest az "ópiumos nénikkel" :D)
köszönöm az összes repülős élményt, és köszönöm hogy mindig épségben földet értünk :D
köszönöm a feka néninek hogy elvitt minket New Yorkba :D
köszönöm a családomnak hogy finom magyar vacsorával vártak haza, és köszönöm Petinek, hogy miattuk késtek anyáék, de legalább sütött sütit ;)
köszönöm mindenkinek aki várt. köszönöm hogy vagytok nekem :')

és köszönöm a lányokat! köszönöm Lilit! ♥.♥.♥.♥.♥ :))
köszönöm Beát és Adélt, hogy együtt szenvedhetjük végig ezt a maradék...kitudja mennyi időt :D de legalább együtt :))
köszönöm a szeretetet, amit kaptam idén, az álmokat, amik valóra váltak, és az álmokat, amik most hajtanak előre :) köszönöm a sorsnak, hogy minden úgy alakult ahogy az meg volt írva :) 
köszönöm a hálaadást :)
és köszönöm mindazt, amit most nem köszöntem meg... :)
köszönöm. köszönöm köszönöm köszönöm. kösz.ön.öm.
♥

"walking gets too boring when you learn how to fly" ♥

12: nem ide akartam ezt. de mégis most jutott úgy eszembe, hogy felkerüljön a listára :) ez a szám annyi emléket rejt magában, mégis úgy érzem, hogy Amerikában vált szívem egyik csücskévé :) emlékszem, amikor Bogi naponta nyolcvanhatszor hallgatta meg még anno és úúúgy utáltam... hogy belemászott a fülembe... és ottmaradt :D aztán megszerettem. aztán megértettem...

amikor az ember lánya távol van attól a közegtől, amibe 21 év alatt egy kissé beleszokik, mindent átértékel. a kenyér ízét, a balatoni nyaralást, egy esős délutánt, amikor nem lehet sehova se menni, úgyhogy otthonmarad kártyázni a kiccsaládjával, a roséfröccs ízét és végül, de a legkevésbé sem utolsó sorban, ékes anyanyelvét :) szeretem a magyart. mitöbb, imádom. beszélni, olvasni, írni, hallani, érezni :) odakint tök menő volt egy olyan nyelvet beszélni, amit kábé senki sem értett, és közben meg csak úgy ugrottunk minden egyes magyar szóra, amit meghallottunk a nagy külföldiában :D sose felejtem el a magyar családot a Chulában, Florin 'jó éjt kicsi baba'-ját, Bogdan tökéletes magyarságát, a magyar szerelmespárt a Willis Tower-ben és a Chicago utcáján szaladó nőt, aki megállt váltani velünk pár szót, mert hallotta hogy magyarul beszélünk. vagy Madisont és a lányt, aki harmadik generációs magyar, és bár töri a nyelvet, de mégis :)) sok kis apróság, odakint viszont hatalmas kincs mind :) emlékszem, amikor először bekapcsoltuk a TV-t egy esős hideg napon. hogy nemhogy nem fura, de milyen tök jó volt, hogy a 'how i met' angolul ment (mily meglepő :D), aztán mikor meghallottam Sheldon hangját...na azt tényleg CSAK és kizárólag angolul vagyok hajlandó...:) de arra is emlékszem, hogy mennyire utáltam július közepétől úgy bekapcsolni a TV-t minden egyes kondóban, hogy tudtam, ez bizony nem magyarul fog megszólalni. pedig vártam :) néztem filmet, olvastam könyvet (egyiket sem sokat, de nem is ezért mentem ki :D), és  mivel sokan is voltunk, beszéltünk magyarul eleget. de mégsem volt ugyan az...
aztán jött ez a szám. aztán meghallgattam minden nap. többször is :) és végül ez tudott azonosulni bennem a magyar nyelv szépségével. hogy milyen jó hogy én értem. és milyen jó volna ha mindenki más is értené. a szöveget. az érzést. engem.

sok a rizsa, szóljon a magyar nóta!

ps. és aztán már tényleg befogom :D (nemírok két hétig, aztán be nem áll a szám :D)
de fontos része a történetnek. legalábbis számomra fontos :) a nyár egyik legmeghatározóbb élménye. a sziklaugrás ♥ vagy ahogy a napokban mondtam, a "cliff from a jump" :)) kétszer ugrottam. vagyis gyakorlatilag háromszor. és imádtam. és akarom. és alig várom :) és erről is az, és arról is ez, de eszembejut, ahányszorcsak...:) puszik ♥

i don't care, i love it! :)

13: a nyárnak, a csajoknak, a pillanatoknak, amikor a kocsiban megszólalt és mi (nem tudván a szöveget) csak azt a bizonyos egy sort énekeltük (énekeltük?! inkább üvöltöttük :D). és a mai napnak. mert ma nemcsak a tesialáírásgyűjtés vette kezdetét (közös erőfeszítések sora a lányokkal :)), de ha minden jól alakul, akkor... (:

utolsó szavak / 2.rész

nehéz nekiállni. de tényleg! nézem a képeket, videókat, és sírok, és nevetek, és a nevetéstől sírok és két szipogás között felkacagok :) de hát, the show must go on. vagyis addig nincs továbblépés, amig nincs lezárás...:) márpedig csak előre iléri iléri előre...:)
----------------------------------------------------------------------------------

naszóval. megérkeztünk Madisonba Florinékkal, elbúcsúztunk, sírtunk egy sort, aztán összeszedtük magunkat, és elérkezett az első fontos pillanat, amitől annyira féltünk: a bőröndmérés :) ez tényleg gyakorlati jótanács minden kiutazónak, hogy olyan cuccokat vigyen ki, amitől nem sajnál megválni, mert ha egy darab ruhát sem vesz odakint (kizárt, még én is vettem :D), a mogyoróvajnak sok hely kell, és súlya is van :D naszóval megmértük. először felraktuk egy mérlegre és az simán többet mutatott, mint a másik, amin a néni végül megmérte :) a lényeg hogy így súlyhatáron belül voltunk, le is adtuk a bőröndünket gyorsan, becheckoltunk, és felmentünk a kapunkhoz (olyan pici ez a reptér, olyan csend volt, először azt hittük senki nem is utazik velünk :D), VOLT NET! amit a chula után, és egy 12 napos anyuékkal-nem-sok-idő-lesz-beszélni utazás előtt mindenképpen ki kellett használni :) aztán felszálltunk :) a gép kábé akkora volt mint egy busz :D az uccsó sorba szólt a jegyünk, wc mellett, hát na, de a vicces mégiscsak az volt, amikor az egyik stewi lehajtott még egy széket a két sor közé, vagyis közénk, és így beült oda :D namindegy. a lányok nagyon cukik voltak, megengedték hogy ablak mellé üljek, ők úgyis aludtak, én meg átmentem kiskutya üzemmódba (mégiscsak ez volt gyakorlatilag a 3. repülésem :)) fényképeztem kameráztam nézelődtem, már tényleg csak annyi hiányzott, hogy a fejemet is kilógathassam az ablakon :D amikor pedig megpillantottam Chicago-t ♥ :)) ezzel a várossal nem lehet betelni, és ha választani lehetett volna hogy ottmaradjunk még egy kicsit, vagy mondjuk...akármelyik város, sajnos a szív 'haza'húz :) nade tovább kellett mennünk :) az O'hare továbbra is lenyűgözött minket, igaz így napfényben teljesen máshogy nézett ki, mint 'anno' éjszaka :) átbaktattunk, átszálltunk a washingtoni gépre, itt ha jól emlékszem 3 szék volt egymás mellett, de a csajok itt is megengedték hogy ablakozhassak, jaaj nagyon élveztem :)) átrepültünk a Michigan-tó felett, végre láttuk hogy van túlpartja is :D aztán egyszercsak megérkeztünk DC-be, leszálltunk, megkeretük a baggage claim-et, és vártunk. és vártunk. és a csomagjaink még mindig sehol, és a host-unk még mindig nem válaszolt hogy most akkor mizu, annyit tudtunk róla, hogy egy csaj, hogy hol lakik és hogy hogyan kell eljutni oda :) dehát Amerikában vagyunk, no para ;) kiderült hogy a cuccainkat így félredobták kábé, bárki odamehetett volna és elvihette volna őket, de még mindig, ez Amerika, no para :D megvettük a metrójegyet, ami egy külön élmény volt :D (másodjára láttunk ilyen automatát, arról nem is beszélve, hogy megkönnyítve a túristák dolgát, minden városban máshogy működik a rendszer :D tehát a chicagoi tapasztalatainkat a legkevésbé sem használhattuk fel :D de végül egy az egyik 'bkv-ellenőr' segített nekünk :)) felszálltunk a metróra (föld felett) és mikor leértünk a föld alá, olyan érzésem volt, mint amikor az éhezők viadalában a kapitóliumról olvastam, kicsit scary és creepy volt :D (azthittem van róla fénykép, de nem találom :/)
naszóval. leszálltunk ahol le kellett, és annyit tudtunk hogy innen még egy 'kis' séta. aha :D hát még akkor is hosszú lett volna, ha nem rossz irányba indulunk el először, egy élmény volt úgy el fél utcahossznyit még rátenni a kis kirándulásunkra, ja és persze a bőröndökről nem is beszélnék (az egy dolog hogy gecinehéz volt mindhármunknak, de valami baja is volt mindháromnak, és a legszebb hogy a metrón realizátuk hogy az enyémből sikerült kitörni a húzókát, úgyhogy a fogantyújánál fogva-húzva szenvedtem végig a fél városon :D), annnnyit nevettünk és káromkodtunk azalatt a majdegyóra alatt, még most is könnybe lábad a szemem :') a környék telis tele fekákkal meg mexikókákkal, de hát ez Amerika, no para :D odaértünk, kerestük a bejáratot, sehol senki, aztán Annabellának ismerős volt az egyik csaj aki kábé az alagsorban lakott, úgyhogy bekopogtunk az ablakon, és kiderült, hogy Jenny, a hostunk, aki amúgy egy tündérbogár volt, kábé nem is arra a napra várt minket, és előttünk nemrég ért haza nemtudomhonnan (valahonnan messzebbről) úgyhogy még szerencsénk hogy otthon találtuk :) a KANAPÉszörfölés itt kezdetét is vette, mert tényleg kanapén aludtunk (de szerintem nekünk ott már bármi jó lett volna, csak ne az utcán kelljen bőröndöt húznunk :D), ettünk zuhanyoztunk és húztuk is a szamárbőrt (mondjuk amikor valaki elsétált az ajtó előtt az utcán, na az creepy volt :D) 
másnap reggel összeöltöztünk, és felkerekedtünk :) mivel WiDellsben elmaradt, muszáj volt ezt is kipipálni a what-to-do-in-America listámon: reggeli az iHopban :)) amerikai palacsinta, hát...tudnak ezek azért valamit :') aztán bejártunk egykér CVS-t és buszmegállót hogy rájöjjünk, honnan is megy a busz a belvárosba, és hogyan fogunk rá jegyet kapni :D amúgy a sofőrbácsik (miután látták mennyit bénázunk) tök segítőkészek voltak Washingtonban és Bostonban is (NewYorkban az az egy szem buszozásunk is emlékezetesre sikeredett :D).
megmondta hol kell leszállni (G Street, azthiszem :D) és kezdetét vette a városnéző program :) Jennytől kaptunk egy olyan térképet, amiről mindig álmodtam, nemcsak rajta volt, hogy mi hol van, de még képekkel is illusztrálva volt, király volt nagyon :)) Fehérháznál kezdtünk, megnéztük előlről-hátulról, láttunk housekeepereket :D és a kertészt :) ja meg egy tüntető bácsit, szólásszabadság van kéremszépen :) aztán megnéztük a Washington Monumentet (az obeliszk, hátha így könnyebb beazonosítani :)), sétáltunk a Mall-on, megkerestük a National Archives, benne a Függetlenségi Nyilatkozattal, az Alkotmánnyal és a Bill of Rights-al (azért ott nagyot dobbant az amerikanisztikás szív :')), igaz képet nem lehetett csinálni róla, de örök emlék marad az biztos :) körbesétáltuk a Kapitóliumot és közben LÁTTUK Obamát kocsikázni (legalábbis mi ehhez a történethez ragaszkodunk :D), bementünk a Kongresszusi Könyvtárba (volt valami ingyenes idegenvezetés, borzasztóan unalmas volt, és sajnos nem lehetett lemenni a könyvtár részhez, de azért jó volt :)) megkerestük Réka jövendőbeli munkahelyét (nincs magasra téve a léc: FBI. seriously! :D), vettünk egykét szuvenírt az ajándékboltban (mindenből üzletet csinálnak, mindent megpróbálnak eladni, de a kedvenceim a karácsonyfadíszek voltak. egy kapitóliumos dísz a fán, milyen eredeti :D). szerintem itt már a térdünkig lejártuk a lábunkat és sikerült kicsit le is égnünk, úgyhogy csapattunk egy Starbucksot (szerintem az utazásunk során a Starbucks belőlünk élt meg :D) aztán továbbmentünk mert még sok volt hátra :) visszaértünk az obeliszkhez, átmentünk a WWII Memorialon, végigsétáltunk a Reflecting Pool vonalán és végre elértünk a Lincoln Memoriálhoz :) szerintem ez mindenféleképtében felemelő érzés, de naplementében mégszebb volt :) pihentünk kicsit, fényképezkedtünk, aztán továbbmentünk, gondoltuk még simán belefér a napba a Jefferson Memo is :) szó se róla, belefért, csak épp kicsit besötétedett mire odaértünk, a mosdó a memorial pincéjében volt kábé, ahova csak lifttel lehetett lemenni, kicsit creepy volt ez is :) aztán megkérdeztük a portás bácsit, hogy hogyan tudunk hazamenni mi most innen, és egy bájos mosoly után közölte, hogy gyalog :D hátjó :D elindultunk, kapaszkodtunk egymásba kábé, aztán végre visszaértünk a Mallhoz, ott már biztonságban éreztük magunkat :) kerestünk egy buszmegállót, leültünk, egyszercsak megpillantottuk Ádámékat, akik az angolokkal fényképezkedtek :D hát nem kellett sokat várni hogy ismerős chulás arcokat lássunk :D beszélgettünk egy kicsit, aztán hazamentünk mert borzasztóan elfáradtunk (el sem tudtuk képzelni, mi lesz velünk még 10 napig...)
másnap reggel összepakoltunk, még bementünk a városba sétálni egy kicsit, megnéztük mégegyszer a Fehérházat (ami amúgy nem is olyan nagy kívülről, mint ahogy azt gondoltam), és bementünk a Museum of Natural History-ba, mert ingyé volt. amit sajnálok hogy kimaradt, az az állatkert, mert Washingtonban van bébipanda, és jó lett volna látni nagyon, de összességében így is rengeteg mindent sikerült megnéznünk másfél nap alatt :) visszamentünk a cuccunkért, végre találkoztunk Jenny 'fantom' barátjával, Victorral (éjszaka dolgozik, mi meg nappal nem voltunk otthon :)), elbúcsúzkodtunk és útra keltünk, már megint :D bőrönd húzás, metrózás, aztán buszozás (mert hál'istennek a bostoni gép Baltimore-ról indult), örökélmény volt, és egy örökkévalóság :D útközben megismerkedtünk egy tök jó fej indiai sráccal, aki ott tanul a zegyetemen, segített a bőröndjeinkkel és útbaigazítással :) újabb bőröndmérés, újabb check in, és újabb repülés (ezúttal nem ablak mellől, de olyan kicsi volt a gép, hogy kb így is mindent láttam :) főleg mikor végül ablak mellé is ültem mert volt hely... és azért az a nem mindegy, hogy Manhattan-t honnan látja az ember lánya először...:))

summary: Washington nagyon nyugis, nagyon csendes város, és emellett az első olyan város, amin keresztül éreztük, hogy azért van olyan hogy 'amerikai történelem'. az épületek nagyon fehérek, a dolgozó emberek nagyon feketék (főleg a starbucksban :D), és az összestöbbi fehér ember állandóan fut :D (és így hátbakiabálnak, hogy 'vigyázz, balról' :D azt se tudtuk merre ugorjunk :D) sok a látni való, de két nap bőven sok rá. engem abszolút magával ragadott, és ha csak az állatkert miatt is, de egyszer még vissza kell mennem :))

natessék. ezt akartam? ezt akartátok?! Swift nem írt ennyit Gulliver utazásairól... :)
és ez csak két nap volt, még van hátra 10... :)

és ha már ittvagyunk...:

14: én ugyan nem Amerikában találkoztam vele, mégis az egész nyarat és az összes búcsúzkodást behálózta valahogy. mert 'you're gonna miss me when i'm gone' :)
(és megint nem engedi a csudábamár)

http://www.youtube.com/watch?v=n06IejXZZFs

for you, new york!

15: már csak ketten voltunk Annabellával a nagy almában, és már lejártuk és bejártuk és egyszercsak megszólalt ez a dal valahonnan :) nekem akkor még csak "úúú ez karatekölyök" volt :D aztán egésznap ezt dúdoltam. aztán hazamentünk és megnéztem zsutubon a klippet. és NewYork :)) és mivel pár napja megint nem mászik ki a fejemből, itt az ideje hogy elfoglalja méltó helyét a Listán :)

but it will never be the same...

16: egy átporszívózott éjszaka emlékére... :)

those happy 90's :)

17: legalábbis nekem nagyon arra hajazt ;) de nem is ezért kerül fel a listára. hanem mert: american ealge outfitters ♥

 (nemenged ez a nyavalyás, kénytelenleszek csak belinkelni. hajjaj)
http://www.youtube.com/watch?v=nPvuNsRccVw

és akkor amiért nekem totál amerika :) (és a klip is csak megerősíti az igazamat :))
http://www.youtube.com/watch?v=VjOgp_WU1io

gaga :)

18: mert Alexa "új" kedvence :) mert ma hallottam a rádióban. és mert glee-függő lettem :D 

a tizenkilencedik :)

19: igaz hozzám 1 éves késéssel jutott el egyáltalán a szám létezésének ténye is, mindig is örülni fogok annak, hogy én csak ott, akkor hallottam ezt a számot... így örökre a dobhártyámba égett :)) mert akkor is nekem van a legjobb első-élményem ezzel a számmal ;) cipővásárlás a csajokkal, Times Square, NY :)

time out!

időt kérek! hogy befejezzem, amit elkezdtem :)
három hete hogy. és még mindig a szívemlelkem kint hagyott darabkáit gyűjtögetem össze. és még közel sem járok a végéhez... :) a kint elkezdődött ellentétes érzések továbbra is örlődnek bennem. habár lassan megszokom a veszprémi utcák 'zaját', a reggeli buszozásokat, a bambaarcú embereket, az unalmas órákat és, nem utolsó sorban, a magyar nyelvet, és imádom hogy újra és újra láthatom a rég nem látott barátokat, az agyam, a szívem, minden porcikám azon töpreng, mit keresek itthon...visszavágyik, azthiszem :) 

még nem fejeztem be a történetemet... mondhatnám, hogy sok a dolgom, de azthiszem, hazudnék. DE! ígérem, itt és most (kezem a szívemen, a Holy Bible pedig a polcon valahol :)), hogy befogom! miattatok, kedves hűséges olvasóim (tudom, hogy vagytok, valahol :)), önző módon magam miatt (estimesének álmatlan éjszakákra, vagy ha esetleg utolérne 80 évesen az alzheimer), és Amerika miatt, mert tudnia kell, hogy sosem felejtem el :) ♥

DE! addig is... a mai reggel legcsodásabb ötlete :) (néha érdemes elmerengeni a buszon... so proud :))
készítek egy listát. amolyan 'USA 2013 TOP20', vagy valami ilyesmi :D azok a dalok, amik a maguk módján igenis bearanyozták a nyarunkat, azok a dalok, amiket ha meghallok, rögtön visszarepítenek térben és időben, oda, ahová tartoznak :)
úgyhogy haddszóljon! :D

 20: mert ez volt az első "song of the summer", nekünk is :) eső, kávé, és a konyhát belengő frissen sült cookie illata, amit most az orromban érzek :)) (kezdek magamtól félni :D)
"i can't tell where the journey will end, but i know where to start..." :)

off ♥

"Take me somewhere I can grow
Give me something let me go
Tell me something I don't know"
-Laura Marling

utolsó szavak / 1. rész

már egy hete (vagy mégcsak egy hete?! kitudja...), hogy hátam mögött hagytam életem egyik legcsodálatosabb élményekkel teli nyarát, Amerikát...de még mindig nem telik el óra, hogy valamiről, vagy csak úgy amúgy is ne jutna eszembe, még mindig nem telik el úgy éjszaka, hogy ne álmodnék vele, és a nyelvem még mindig megbotlik, ha a kalauzhoz magyarul kell beszélnem a vonaton...nem tudom, mikor fog visszaállni az agyam az itthoni dolgokra, de valahol mélyen lehet, hogy nem is akarom, talán a szervezetem tiltakozik, küzd ellene. mert tetszett. mert jó volt. mitöbb, csodás. és ez az enyém. a miénk. többek lettünk. ki-ki ennyivel vagy annyival, de egy valamiben biztos vagyok: 2013 nyara tényleg életünk nyara volt... (:
és örülök, hogy nem csak az utolsó két hét tette azzá... :)
---------------------------------------------------------------------------------------

eltelt egy hét itthon, és úgy érzem, elérkezett az idő, hogy elmeséljem, mi történt az utolsó két feledhetetlen hétben, ahogy azt az utolsó bejegyzés végén ígértem :) valószínűsítem, hogy hosszú lesz, de majd meglássuk :)
ha megengeditek, az utolsó napokkal kezdeném, mert ha valami, hát ezek a napok megérnek néhány szót...
a búcsúzkodás napjai... (könnybelábadt szem)
nem könnyű erről írni. mert hiányoznak, egytől egyig mindenkik... még most is elevenen él bennem az utolsó munkanap Alexával,  a 'goodbye zsepi' Crystaltól, J.J. utolsó hátropogtatós ölelése és Fernando utolsó 'chica bonita'-ja :') a feketefarmer szétcincálása és a munkaruha szétkaszabolása :) a kínai parti a kondókban (mert életünkben egyszer vendégként is betehettük a lábunkat azokba a fránya szobákba, amik most jobban hiányoznak mint valaha :D), a jakuzzizás és a secu-s bácsik, nomeg a 20 plusz törcsi, amire nekünk tényleg szükségünk volt :'D egész nyáron ezt a vasárnapot vártuk és az utána következő két hetet, és mégis borzasztóan nehéz volt... persze nevettünk, amennyit csak tudtunk, de a szívünk mélyén valamennyien sírtunk... és néha szó szerint is :) nehéz úgy búcsút inteni azoknak, akiket megszerettünk, hogy bár nyugtatjuk magunkat a 'majd úgyis találkozunk' dumával, mindannyian tudjuk, hogy többnyire ennek kicsi az esélye... a kínai lányok tündériek voltak, mondták, hogy menjünk Kínába és találkozzunk, és a török srácoktól is úgy búcsúzkodtunk el, hogy majd Törökországban...vagy Magyarországon...de még az is lehet hogy NewYorkban, de találkozunk :) naszóval, valahogy így, ezekkel az érzésekkel kellett becsomagolni 3 hónapnyi emléket, és néhány ruhát mellé, 23 kilós limittel :) és tudtuk, hogy a másnap csak még nehezebb lesz, hiszen búcsúpartira voltunk hivatalosak Rich-hez :) délelőtt még elmentünk az outletbe venni ezt-azt, végre én is beszereztem néhány dolgot, majd Florinnal visszamentünk a kecónkhoz, ledobtuk a cuccunk, felszedtük Alexát, és indulamandula, leléptünk a tóra :) még most is érzem ahogy a nap ránk sütött és még most is hallom ahogy a víz a parthoz ért :) Rich főzött nekünk (burger, mi más :) de a legjobb :)), aztán elmentünk csónakázni (úgyvolt hogy ugrunk, de inkább maradtunk a többiekkel és ráztuk a ráznivalónkat a blurred lines-ra :D) este megmutattuk mi, magyar lányok az amerikai népeknek, hogy hogyan is készül az igazi s'more (büszkebüszke :D), majd könnyes búcsút vettünk Richtől, és hazamentünk... annnnnyira aranyos volt, készült nekünk ajándékkal, és végül betartotta az ígéretét és megkaptam a softballos pólót is :')) (igaz koszosan, de úgyis mindig erről álmodtam :'D) köszönöm innen is ♥
reggel még az utolsó dolgokat kitakarítottuk a házikónkban, az utolsó ruhadarabokat begyömöszöltük a bőröndjeinkbe, és az utolsó paycheckünk felvétele után az öreg vakonddal búcsútintettünk a kulcsunknak, és leadtuk mariannnéninek. elbúcsúzkodtunk Monicától (pizsiben :)), és még Onurt is sikerült elkapnom egy utolsó ölelésre :') elbúcsúzkodtunk a lányokkal egymástól, bár mi tudtuk, hogy még úúúgyis találkozunk, és nem csak a newyorki reptéren... :')
aztán jött értünk Florin és a mi Alfredónk, és elindultunk Madison irányába, hogy megkezdjük a nagy amerikai utazásunkat :) egész úton csendben ültünk, és a búcsú is csak egy pillanat volt, de talán annál nagyobbat roppant ott akkor a szív...nem tudjuk elég 'köszönöm'-mel kifejezni hálánkat azért, amit a srácoktól kaptunk a nyár alatt. tudtuk hogy nagyon fognak hiányozni, és tényleg borzasztóan hiányoznak, de egyszerűen el sem tudom képzelni, hogy MI ne találkozzunk a jövőben...úgyhogy see you soon, guys :)

és igaza volt Alexának. ezekért a barátságokért, a Budapest-Prága trippért, a Florinékkal való találkozásért, és a fogakkal teli mosolyért, amit a szánkra ragasztott Amerika, az élményekért és azokért a dolgokért, amik valamiféle pluszt adtak az életünkhöz, ezekért volt értelme a kint eltöltött három hónapnak! és akkor még nem tudtuk mit tartogat számunkra az a maradék kint eltöltött utolsó két hét...de erről már csak a következő bejegyzésben :)
puszik ♥

u.i. miss you sooo much, America ♥

i ♥ HSKP :)

girls just wanna have fun :) ♥

eltűntem.

mert nem volt net. mert nem volt idő. mert nem volt kedv. mert kifogások sora... :)
magyarázkodás. de minek is? :)
azt nem mondhatom hogy nem volt miről írni, mert hogyaviharba ne lett volna miről írni...
de itt van például Chicago. csodás nyelv a magyar, de azokra az érzésekre amik ott átöleltek bennünket, nincsenek szavak...és írhatnám hogy láttunk felhőkarcolót alulról és láttuk az utcákat felülről, hogy voltunk a babnál és fényképezkedtünk a rémrendescsalád főcímében látható buckingham fountainnal...de amikor arra a három napra gondolok, amit ott töltöttünk a lányokkal, nekem nem ezek jutnak eszembe először :) hanem amikor megérkeztünk, és közeledtünk a kivilágított város felé és elfogott minket AZ az érzés :) vagy amikor összenéztünk és nevetve feltettük a kérdést: "te is arra gondolsz amire én?" majd a kérdést követte a tett, és beültünk az első starbucksba :) vagy amikor felmentünk a 103. emeletre és beleremegett a lábunk és libabőrös lett a karunk és a lábunkalá nézve nemtudtuk hogy sírjunk vagy nevessünk a boldogságtól (mindkettő egyszerre :)) vagy amikor megláttuk a babot, és nem azzal voltunk elfoglalva hogy hogy áll a hajunk, hanem hogy milyen furcsa alakot ölt a város képe ezen a hatalmas tükörszerű valamin :) vagy amikor végigsétáltunk a NavyPier-en, és belekapott a hajunkba A szél...mert Chicago tényleg windy city, akárkinek akármilyen magyarázata van rá... :) vagy amikor még két nap múlva az éjszaka közepén álmunkból felkelve is Chicago járt a fejünkben... :) bejártuk, megcsodáltuk, beleszerettünk... gyönyörű volt :) hihetetlenül szerencsésnek tartom magam hogy ott lehettem, hogy a lányokkal élhettem ezt át, és hogy egy olyan embernél tölthettük el ezeket a napokat, aki nem csak segített nekünk, de átélte velünk ezeket a pillanatokat, és akit nagyon megszerettünk az ott töltött idő alatt...köszönjük, Bogdan :) és köszönjük neked, kedves Chicago... ahogy Réka mondaná: "it's not a Goodbye, it's just a Seeyoulater" :) nemsokára találkozunk! ♥♥♥
nagyon rossz volt ezekkel az érzésekkel visszajönni, és bár azzal a tudattal jöttünk vissza, hogy márcsak 2 hét és újra világot látunk, ez a két hét még hosszabb mint a háromhónapig tartó július...már a hátamközepére sem kívánom a munkát, márcsak vonszolom magam egyik wc-től a másikig, már fáj minden mozdulat és már semmi sem hajt előre...már mennék, nagyon. és közben meg ott az érzés hogy dehogy mennék, jó nekem itt :) hiányzik az otthon, hiányoztok Ti mind, de tudom hogy 3 hét múlva meg ez fog hiányozni, de veszettül...lassan mennek el az emberek, és mindenki érzi, hogy lassan mi is magunk mögött hagyjuk ezt az egészet...sok jót és sok rosszat el tudok mondani amerikáról egy itt eltöltött nyár után, de egy biztos. van benne valami, ami magával ragad, és bármilyen távol is legyek tőle, vissza fog vonzani :)
közben közeleg az utazás, és tervezünk és nézzük a képeket és már alig várjuk hogy ott legyünk :) repjegyek lefoglalva, szállások alakulóban, NewYork pedig...örökhálánk Attinak és a kedvesének hogy befogadnak bennünket! :)

nahát valahogy így vagyok :)
még három nap. még 5 éjszaka. még 12 nap végetnemérő szabadság :)
nemtudom hogy mikor tudok újra írni. és inkább nem is ígérek semmit :)
de legkésőbb otthon ígérem elmesélek mindent :)
see you later :) ♥

"tudod én átölelném az egész világot ha volna olyan..." ♥

 

3 hete történt: mozi és gulyásparti :)

ez az első bejegyzés aminek nem tudok egyszerűen címet adni...túl sok és túl vegyesek az érzések bennem. na majd meglássuk mi sül ki belőle a végére :)
-----------------------------------------------------------------------------------------
az elmúlt héten két nap alatt annyi minden jó történt velem, hogy végül elfogott az érzés: nemakarok hazamenni. közben meg dehogyisnem, olyan jó lesz már majd otthon, de...annyira fog hiányozni ez az egész...lehetséges hogy igaza volt akkor a CLnek és ez tényleg életünk nyara?
persze a munka részéről lemondanék néha, mondjuk a kora reggeli felkelés és a napi 5konyha kitakarítása nem fog annyira hiányozni, de meg merem kockáztatni hogy még ez is fog :D a napi rutin, amiben élünk már lassan két és fél hónapja, az arcok amikkel minden reggel találkozunk, az izgalom hogy ma kivel fogok együtt dolgozni és a nap végén az a csodás érzés amikor hullafáradtan bepötyögöd a kódod a gépbe és elhagyod a breakroomot :) aztán hazajönni, élménybeszámolót tartani, röhögni a csajokkal, vacsizni együtt (délután 4től este 11ig folyamatosan, merthát ugye "never eat alone" ;)), felmászni a plafonra hogy aztán egy rövid, nem túl pihentető, de nélkülözhetetlen 'alvás' után az egész kezdődjön előlről... :) már ez hiányozni fog, hátmég azok a dolgok amik ezeken kívül történnek...például az elmúlt pár napban :)
szerdán hazaértem és mondta Annabella hogy fél5kor itt vannak Florinék, készülj. oké :D összekaptam magam és elmentünk bowlingozni, vicces volt nagyon, azthiszem újabb dolog került az "antitálentum vagyok" listámra, de legalább jót szórakoztunk :D (bár a fiúk szerintem sokkal durvábbak voltak, amikor konkrétan hozzába**ták a golyót a pályához, de hát ők tudják, európaiként hozzá sem szólok eme nemes sporthoz :D) aztán kitaláltuk hogy elmegyünk gokartozni, mire én mondtam hogy tök jó meg minden csak én nem tudok vezetni, úgyhogy ismét megcsillogtathatom tehetségemet :D mire Richcsel toltunk egy warm up partit, a bowlingozós helyen volt egy játékgépes rész, és volt ilyen autóversenyzős szimulátoros dolog, király volt, ráadásul én 3. lettem ő meg 4., szóval simán kur*ajó voltam :D de végül a gokart kimaradt idő hiányában. mondjuk a peanut butterös istenkirály fagyicsoda elfogyasztását nem nevezném idővesztegetésnek :') ♥
aztán elmentünk Rich meccsére, meg sétáltunk a tóparton, majd hazadobtuk Annabellát az amerikai byebye partira, de mivel én senkit nem ismertem közülük, visszamentem a srácokkal, hogy majd lesz valami. lett is :) életem első amerikai mozis élménye: pipa :D we're the millers :) a mozi szerintem nagyobb mint otthon, a film minősége sokkaljobb, semmi recsegésropogásképszakadás :D popcorn helyett lehet ilyen perecfalatkákat is enni, és amúgy a film sem volt rossz, átlagos vígjáték, de jókat nevettünk rajta :D az elején paráztam hogy nem fogok érteni semmit belőle, de végül nem volt ebből gond, bár voltak olyan momentumok, amikor én valamiért nem vettem a poént, és mindenki nevetett csak én nem, és volt olyan is hogy senki sem nevetett, mi Florinnal viszont fetrengtünk a nevetéstől, hiába, le se tagadhatjuk hogy európaiak vagyunk :D utána afterpartiztunk nála, ami inkább lazulós chill out party volt, de nagyon jó volt :) megismerkedtem Uncle Tommal, végre fény derült az igazságra hogy ő egy létező személy :)
későn értem haza, vagy inkább korán, öröm volt reggel felkelni, főleg hogy tudtam, ez egy jóóó hosszú nap lesz és hálistennek nem a munka végett :) délutánra gulyásparti volt a program :D it was amaaaazing, loved it!!! ♥♥♥♥♥♥♥ annnyira jól sült el minden, a gulyás istenkirály lett, a hangulat nagyon jó volt, dj Annabella keverte a zenét (tinikorunk kedvenceit), Alexa meg a palacsintatésztát, Réka pedig nemhagyta hogy a torkunk kiszáradjon... :) a srácoknak ízlett nagyon a főztünk, de nemutolsósorban mi örültünk neki a legjobban hogy végre MAGYAR ízeket érezhettünk a szánkban, isteni volt :')

szóval valami ilyesmik zajlanak erre mifelénk... :)
csókok ölelések ♥

u.i. ezt még 2 hete írtam, fogalmam sincs hogy történt-e még valami izgi ezidőtájt, bocsipuszi mindenkinek ♥

Madison buláj :)

hellósziamindenki :)
nemteljesen tudom még hogy hogy fog sikerülni ez a bejegyzés, a fejem nem egészen a helyén áll, úgyhogy előre is bocsi, de azért igyekszek :)
-----------------------------------------------------------------------------------------

a csütörtöki munka a "márcsak ezt az egy napot kell túlélni és irány Madison" hangulatban tellett el, gyakorlatilag kitchen-ekben számoltam vissza hogy mennyi van még hátra... :D délután ismét randiztunk Florinnal meg a csajokkal, ezúttal Alexa is csatlakozott hozzánk :) elmentünk hajókázni (upper dells tour), két órás volt a dolog és nagyon szép helyeken jártunk, mind a csónakákával, mind a két pici lábunkon :) merthogy ez ilyen kiszállós út volt, de azok a helyek amiket láttunk...még fényképeken sem jön át esküszöm az az érzés, ami ott elfogott bennünket, nemhogy szavakban, úgyhogy nem is próbálkozom, csudaszép volt :)) utána walmartoztunk és csoki-cookie partiztunk a tónál, csakhogy nehogy véletlenül kalóriahiányunk legyen :D (jaigen. megméretszkedtem :D de legközelebb már csak otthon fogok :D nemakarok egyik fánknak sem lelkiismeretfurdalással nekiállni :D itt muszáj enni, nem lehet leállni, a többit meg majd otthon...:D)
másnap reggel korán keltem, hajmosás meg reggeli meg satöbbi végett. csakhogy a cseh lányok leléptek előtte való este már valami programra, azt se tudtuk Rékával hogy mikor indulunk, úgyhogy nyugisan készülődtünk, egyszercsak kopogtat Monica hogy akkor indulunk. hát egy "őőő most még biztos hogy nem" facet levágtam, mert épp dinnyétszeleteltem pizsiben, tehát az "indulásra kész"-től még igen messze álltunk :D mindegy, elmentek reggelizni valahova, addig meg összeszedtük magunkat. megismertük a hétvégi sofőrünket és idegenvezetőnket, Chris-t, akire Kate talált a couchsurfinges oldalon (vagy fordítva, tökmindegy :D), St. Paul-ban lakik és mivel hogy ő is megy erre a Madisonos CS-es találkozóra, felajánlotta hogy akkor elvisz minket is :) naszóval, elindultunk :) hátőőőő... :D mondjuk úgy hogy az első nap nem olyan volt amilyenre számítottunk, és így a kedvünk sem olyan volt, amilyennek lennie kellett volna :D egész nap ilyen hazaakarunk menni és a lányokkal és Florinékkal akarunk inkább lógni érzésünk volt, ami nemolyanjó :) ráadásul kicsit így elszeparálva voltunk a lányoktól, ketten-ketten külön járkáltunk, és ez is kicsit furi volt...namindegy. elmentünk a Devil's Lake-hez, ami gyönyörűséges volt, hegyetmásztunk-kiránydultunk a CS-ös emberkékkel, akik az elején kicsit furik voltak, vasárnapra meg úgy a szívünkhöz nőttek hogy csuda :) aztán sütögettek ott egy kicsit, fürödtek a tóban (mi kihagytuk mert naggggyon hideg volt!), aztán elindultunk a Mad Citybe. hát tényleg 'mad' volt. a host-unk egy szlovák férfiember volt, hát a creepy az nem írja le hogy mennyire volt őrült a csávó, konkrétan egy baltásgyilkosnak nézett ki, de végül szerencsére semmi gond nem volt vele :D este parti volt az egyik, már a kiránduláson megismer srácnál, Dannél, ahol nagyonsok embert megismertünk (köztük egy magyar srácot is, illetve egy csajnak a dédszülei magyarok voltak úgyhogy beszélt egy nagyonkicsit magyarul :)) és nagyon jót szórakoztunk! :D

nadeaztán. first couchsurfing experience: creepy host, 5 people sleeping together in 1 room, „goodmorning” kávéval megspékelve :D (a csávó konkrétan majdnem ránktörte az ajtót úgy kopogott és közben ordította hogy „coffee with milk? who wants coffee with milk?” :D jóreggelt neked is cimborám :D de végülis rendi volt, csinált nekünk egy kis reggelit, majd (neméppen) könnyes búcsút vettünk egymástól, nyugtával dícsértük a napot, akarom mondani az éjszakát, és nekivágtunk a városnak :) először piacoztunk, ami konkrétan abból állt hogy a kapitólium körüli sátrak kábé hármasával váltogatták egymást, zöldség, kolbász (ó, ugyanmár, azt se tudják mi az a kolbász…) és süti J rengeteg ember volt, hihetetlen hogy az amerikaiak hogy megtudnak őrűlni néhány friss paradicsom vagy hüvelyesborsó láttán :D (najó, az azért az én szívemnek is jól esett amikor két hónap után először karalábét láttam :’)). kostóltunk brownie-t meg sajtot, aztán bejártuk a kapitóliumot, voltunk a tetején, és mindezt ingyé! utána a cseh lányok elmentek bringázni, mi meg játuk a magunk útját, körbenéztünk az egyetemi kampusz környékén, és minden olyan mint a filmekben: hatalmas épületek, régi és modern egyaránt (zömmel a régebbi), mindenhol büfék meg nagy terek, alfabétagammakappaomega jelű diáklakok, és mindez a tó partján terül el J (alig várjuk hogy bejárjuk a harvardot :)) délután hambiztunk egyet, majd miután újra egyesültünk a csajokkal, elmentünk Pelo lakására hogy majd onnan megyünk vacsizni és utána haza. aha, persze :D a már említett Pelo egy hihetetlenül rendes, ugyanakkor az az igazi belevaló karakán laza folytonnevető fekete csávó úgydöntött hogy inkább maradjunk az esti bulájon, ott aludhatunk nála, nemenjünk már el, bulizzunk még egy nagyot :D hát, végül így is lett, bár a fenenagy bulizás számunkra elmaradt, leszámítva a hajnali 3as kelést amikor a többiek megjöttek fullrészegen a kocsmából és Pelo elkezdte ordíttatni a fekarapet meg elkezdett ordíbálni mintha muszáj volna, ami a maga módján ku*vavicces volt, csakhát erre kelni…:D de összességében megérte ottmaradni, láttuk a kapitóliumot kivilágítva és nem maradtunk le a hajnali pucérfürdőzésről sem :D (persze mi Rékával nem fürödtünk, de legalább jókat nevettünk meg csacsogtunk :))

és akkor ha már hajnali 5, akkor mi már ugyan nem fekszünk vissza (jamert ugye koránreggel indulni kellett vissza, merthát ugye az úr a hetedik napon dolgozni megy :D)

ezúttal tényleg könnyes búcsút vettünk a srácoktól, hihetetlen hogy két nap alatt hogy a szívünkhöz tud nőni itt valaki…egyszerűen számunkra felfoghatatlan az hogy sokan itt milyen rendibendik mindenkivel, milyen közvetlenek, nyitottak, és szeretnivalóak…ugyanezt érezzük Florinékkal kapcsolatban is, egyszerűen nem tudjuk felfogni, hogy lehetnek ilyen kedvesek velünk, és hogy hogy tudjuk úgy szeretni ezeket az embereket, minthogyha világi cimbipajtik lennénk két-három találkozás után :)) hát ez a szép ebben :))

tegnap egy vasárnaphoz nem méltó vasárnap volt megint, Judittal dolgoztam együtt (ő előtte éjszakás volt, énmeg ugye nemalaudtam semmit szintén, jópárosítás voltunk mink együtt :D), este pedig elmentünk a Tommy Barlett showra, ez ilyen vízi parádéskodás volt, motorcsónak, szörfdeszka, ugrabugra, bohóckodás :) jóvolt jóvolt, u know it’s okey :D de ami utána jött…az…az…csak egyet mondok: banana split ♥ és igen, cheesecake meg smore meg cookies meg miegymás, de ez…valami csoda :’)

könnybe is lábadt a szemem és megkordult a gyomrom :D úgyhogy megyek is vacsizni Annabellával, mac-n-cheese az esti menü ;)

jáj, aztmég gyorsan: ma az Alexa-Judit-én-féle triumvirátus dolgozott együtt, ha azt lehet egyáltalán munkának nevezni amit mi ma műveltünk :D két nagyszoba és három kicsi, fahéjascsiga és fagyi és kávé és ah, király volt nagyon :D

najó, csókollak benneteket ♥

ui.: képek facén.

day off: kalahari, day on:... :)

hellószia mindenki! :)
holiskezdjem :D
hétfő. este ismét átmerészkedtem a laundryba, kábé két hete nem voltam itt este, és bevallom őszíntén, kicsit hiányzott :) aztán éjfélkor kitalálták a török srácok (why am i not surprised?!) hogy menjünk el Lake Deltonba, merthogy van ott valami J1 student party. ÉJFÉLKOR :D (ti. itt kettőkor mindenhol bezár a bazár...) szerencsére nem mentünk el Andrissal végül, mert (de itt msot mégsem mondhatom hogy "de én megmondtam..." :D) valóban nem volt már ott semmi mire odaértek a többiek, úgyhogy kocsikáztak egyet, kétésfél dollárért :) (ócsón megúszták, sok török sokra megy :D)
kedden dayoffunk volt. úgyhogy összeszedtük magunkat és délkörül nekivágtunk a Kalahari nevezetű indoor theme parknak, magyarul zárthelyi játszótér, szószerint :D összességében én többet vártam tőle, de azért így is elvoltunk nagyon, mint a jógyerekek :D laser tageztünk, ami nem annyira volt olyan mint a howimetben, de még van egy a városban amit kipróbálhatunk ingyé, és azt mondják az jobb, úgyhogy még van remény ;) 3D-s lövöldöztünk, az ku*vajóóó volt, kétszer is bementünk :D és másodjára 2. lettem :) (büszkebüszke)
Andrissal végigmentünk a kalandpálya részén is, ami lentről így "hát ha az 5éves gyerek végig tud rajta menni akkor hagyjukmá', nempara". aha :D hátazért de, para :D nagyon király volt, otthon is akarok menni sobrijóskázni, nagyon menő dolog ez :D
Kalahari után átvágtattunk a tacobellbe, még mindig nagyonkirály, aztán elmentünk az outletbe, de már álmosvoltam, pisilnem kellett, és mivel a másdoik üzletben sem találtam semmit, feladtam a küzdelmet, és csak sodródtam az árral, de azért jó volt ez is :)
már hazafelé elkezdtem a nyüszit hogy "nemakarok holnap dolgozni menni" (ha csak annyi 5dollárosom lenne, ahányszor ez a mondat elhagyta a szánkat...nem lenne kérdés a CL-es ezerötszáz :D) és az érzés másnap reggelre sem múlott el :'D ottviszont...
bementünk az irodába Monicával megkérdezni hogy akkor ugye áll a péntek-szombat dayoff, mert megyünk Madisonba (és Réka is kapott teljesen véletlenül offot, és ő is jön velünk és úúúúúúdejóóóóóóó úúúgy örülök :)). node. amilyen face-t levágott a managerünk :O minthogyha ő még soha ezelőtt nem hallott volna erről hogy mi meg hogy meg merre, meg amúgy is a péntek bizidéj, ő nem tudja, még le kell csekkolnia mégegyszer. FAKK :D nahát így dolgoztunk egész nap a két kici kínaimmal, de aztán nap végére kikerült az új heti beosztás és szerencsére rajta rolt a két R/OFF...huhh :)
délutánra randit beszéltünk meg Florinnal és Rich-csel, írtuk nekik (naívan) hogy 4kor végzek, fél5re jöhetnek értünk, gondoltam addigra tuti elkészülök. program: Rich softball meccse first-of-all :) aztán mikor 4kor még porszívóztam egy szobát (ami nem is a miénk volt és ráadásul 4 mehikóka meg két jamaikáka ott röhögött bent a szobában...nocomment.), aztán mikor kiléptünk az ajtón Alexával és megláttam hogy szakad az eső...na ott éreztem hogy ebből a napból már ugyan nem lesz semmi. ráadásul ugye internet sincs ám ilyenkor hogy kommunikálni tudjon az ember lánya...:D de aztán végül azt írták a srácok hogy it doesn't matter, készülődjek, még nem tudjuk hova, de megyünk :D aztán ez annyira megtetszett az időjárásnak is, hogy végül azért csak kisütött a nap is :)) 5en mentünk, Réka-Annabella-én meg a fiúk, először beültünk igazi hamburgerezni-sörözni, és úh :D veszettjó volt, azért tudnak enni ezek az amerikaiak is :D és volt hozzá valami "kovászosuborka" szerű valami, ami persze meg sem közelítette az otthonit, de azért mégis na :D utána elmentünk a softball meccsre, cheerleaderkedtünk :D és győzött a csapatunk, megint ;) (mondjuk ez ugye nem is kérdés...:D) aztán elmentünk csónakázni a tóra, megnéztük a naplementét, ééééés vezettem motorcsónakákát :D (jaaaj, az ki is maradt hogy a Kalaháriban gokartoztunk, vééégre kipróbáltam, és már alig várom hogy elkezdjek otthon vezetni tanúni :D) aztán medencepartiztunk még egy kicsit, söröztünk filmeztünk, annnnyira jóóó volt megint, annnyira jó csak messze lenni innen... :) 1kor értünk haza aztán még csacsogtunk a lányokkal kicsit, úgyhogy a fejem ma tényleg nem fej hanem fúj (ahogy Dóri apukája mondaná :)), de már csak ezt az egy napot kell túlélni, holnapreggel irány Madison! :)

megyek is. ja még nem. kétdolog :)
először is IMÁDLAK BENNETEKET TABILÁNYOK, most még ha lehet mégjobban, és alig várom hogy hazaérjek és megölelgethesselek benneteket ♥
másrészrű. BOLDOGSÁGOS NEVEDNAPJÁT EGYETLEN ÉS UTÁNOZHATATLAN HÚGCSÍ! ♥ :) másfélhónapmúlva megyek, megünnepeljük neféjjé' :D ♥
píszláv ♥

vegas, baby, vegas :D (nélküled el se megyek vegasba úgydöntöttem :D) csókszi ♥