48-at kell aludni...
a vegyes érzések idén is előkerültek, egy érzelmi hullámvasúton csücsülök, amiről 48 nap múlva szépen leszállok :) a nemírásomnak is ez az oka, egyszerűen magával ragadott a tábor és nem engedett ki a karmai közül. depizni meg ugye nem akarok, nyilvánosan meg végképp nem :)
mondjuk úgy, hogy mostmár jól vagyok :)
megvolt az első sírós karácsony a summitban ("három számmal nőtt akkor meg a Grincs szíve :)), Frozen-nézés a kölykökkel, a 4. habban pörgés a My Heart Will Go On-ra tűzijáték közben, a sokadik time out és a 800. WOP songra rázás :) volt itt égszakadás földindulás "júliusnegyedikén" (szószerint dézsából öntötték, a kölyköket beterelték a Lodge-ba, ahova beragadtunk végül, de azért annyira nem bántuk mi ezt Rékával... öhmmfélmeztelenlifeguardfélisteneköhmm :D), piknik a mainben, piknik a szabadban, 25$-os fülcsepp és néhány átbőgött óra, amin márcsak egy anyával átszkájpolt óra és kábé 3 sültkolbász (IGAZI!!!) tudott vigaszt nyújtani :) kicsit azt éreztem hogy valami rosszat tettem a világ ellen, és büntetések végeláthatatlan sorozatával kell megbűnhődnöm, úgyhogy feltúráztam a hegyre a kereszthez, és kicsit rendbeszedtem a lelkemet. mostmár jól vagyok :)
még van 48 napom kiélvezni itt mindazt amit csak lehet... (van egy to-do listánk Rékával a biztonság kedvéért :D )
és márcsak 48 nap kell ahhoz, hogy újra magamhozölelhessem őket :)
addig pedig még hátra van 4 hét munka, egy-két szabadnap, egy banket, egy roadtrip a nyugatin, piroshetes Vegasban, visszatérés Wisconsinba, és szerelembeesés Chicacoba' :)
nemsokára megyek :)
puszik
vicces hogy nem tudok megírni egy bejegyzést egy ültő helyemben... :D vagy az idő kevés, vagy már nekem nincs kedvem csak itt ülni, vagy elfogy az ihlet, vagy inkább szkájpolok anyáékkal (megesik néha). de most csakazértis befejezem a vasárnapi igét ;) :D
-------------------------------------------------------------------------------------------------------
ma hivatalosan is visszatért az élet belém :))
miután tegnapelőtt felvonszoltam megfáradt testemet a hegytetőre a kereszthez, és a naplementét bámulva vagy egy órán keresztül a saját nyomoromon töprengtem és próbáltam elhessegetni az összes kérdőjelet a fejemből, tegnap elhatároztam, hogy csakazértse hagyom, hogy a mosoly eltűnjön az arcomról :) egy csodálatos helyen vagyok, csodálatos emberekkel körülvéve, és egy másodpercet sem szabad elpazarolnom búslakodásra. néha fáj. néha kicsit. néha nagyon. néha hiányzik az otthon. mostanában nagyon. de akkoris, itt vagyok, és lehet, hogy most utoljára. lehet, hogy ez az utolsó igazi nyaram a nagybetűs előtt. és minden percét ki akarom élvezni :)
és ez így is lett, elhatározásom ezidáig sikernek bizonyul :) az olyan apró örömök, mint egy tegnapi sikeres képfeltöltés és egy egész jó délutános műszak utáni extra gépezés, levélírás Dórinak és Rékának, vagy az esti (izgalmakkal teli) asszonytorna a csajokkal, vagy hogy két nap alatt 5 friss és meleg cinnamon roll csúszott le (amit ma megkoronáztam 3 blueberry muffinnal :)), már tegnap hiperboldoggá tettek :) de a mai vízicsúszda-diszkó parti kombinációt még az egész mosogatással töltött délelőtt sem tudta elrontani, megkoronázva egy to-go box-al amit Beától kaptam, és azzal a csodás félórával, amit egy tündérbogár királylánnyal tölthettem :') Sofie az egyik fejes kislánya, 3 hipercuki báttyal megáldva, mondanom sem kell, hogy egytől egyig gyönyörűek :) és bár Sofie szőkésbarna göndörfürtös kislány, nekem akkoris nagyon Fanni, és azt ugye nem kell mégcsak leírnom sem, hogy mennnnyire nagyon hiányzik az én kis feketefürtös hercegnőm :) ♥♥♥
naszóval, ma Planet Ozark volt itt Ozarkfalván, ami annyit tesz, hogy ilyenkor pizza-cola party van és szól a zene megy a dizsi vacsi közben :) (Rékával ottmaradtunk az étkezőben bulizni, alkohol nélkül nagyobbat bulizunk, mint otthon valaha is, hiába, Ozark-effect :D) és a kis Sofie ott szaladgált fel s alá, én meg csak leguggoltam hátha odajön dumcsizni, erre odaszaladt, megölelt, majd elfutott a napszemcsimmel :'D utána meg nem tudtam levakarni magamról - nemmintha akartam volna :D és imádtam!!! úgy feltöltött, és bár most ha lehet mégjobban hiányzik Fannim, de a tudat, hogy már nem is olyan sokára vele fogok együtt ugrálni...felbecsülhetetlen :) ♥♥♥
úgyhogy dear God, köszönöm hogy ma küldted nekem ezt a tündérkirálylányt, mert végre újra ÉLEK! :)
nade, visszatérve a valóságba, kimaradt egy szabadnapos bejegyzés, úgyhogy tartok most egy kis flash back Sunday-t :) (ami valószínű hogy Monday lesz, de mindegy is :D) (vagyis inkább Szerda :D :D :D)
azt ugye eddig is tudtam, hogy ember tervez Isten végez, és hogy a legnagyobb bulik a legbizonytalanabb elindulásokból kerekednek, de egy ilyen szuper szabadnapra még álmomban sem mertem volna gondolni, amiért nem tudok elég hálás lenni :) (kicsit van csak déjá vu-m a tavalyi nyárra visszagondolva :))
ugyebár ha szabadnapunk van, akkor előző este még vacsit kell felszolgálni, aztán leléphetnénk Sleepy Hollowba. de mivan akkor ha kedd este éppen Water World és picnic és habparti van?! :D hát persze hogy maradtunk :D bár nekem kimaradt a habban ugrálás, a lányokat nézve és a hab mellett állva Petivel a My Heart Will Go On remixre ugrálva tűzijátékot nézve IS király volt a bulit :D a másnapról ekkor még csak annyit tudtunk hogy Little Rock, Dave, 10:30. nothing else :) hát fel is keltünk, Beával embert faragtunk magunkból, gépeztünk egy kicsit, majd kábé 40 perc ruhaválogatás után elindultunk az office irányába (még jó hogy "egy rongyunk sincs" :D) az indulás elég Dave-esre sikeredett, egy órát csúsztunk csak :'D DE!!! mikor odaért, kicsit búskomor képpel közölte, hogy vannak opciók a napra, például: ha van kedvünk egy igazi american experience-hez, elmehetnénk egy helyi baseball meccsre, 1 dolláros hotdoggal megspékelve, de sajnos este 7kor lesz a dolog, jajj most mi lesz... hát milenne?! :D MEGYÜNK!!! :D mondanom sem kell hogy levakarhatatlan füligérő mosoly ült ki az arcomra, ami oda is ragadt egész álló napra :D elindultunk, én kaptam az anyósülést (később még fontos információ lesz ez :D) próbáltam szóval tartani Dave-t, akiről nem tudtuk meg hogy ki is ő pontosan nekünk (talán az összekötő kapocs köztünk és a tábor között, de megnevezni nem tudnám :D mondjuk úgy, hogy ő a táboros apukánk. kívánságunk számára parancs :)) tettünk egy kis kitérőt Mt Ida-ba, betértünk egy Thrift Shop-ba (magyarul használtruhakereskedés, vagyis az "öreglányok TJ Maxx-e" :D), nem volt olyan jó, de legalább megtaláltam a tökéletes játékot, csak egyrészt fémdobozos volt, amit ki se bírtam nyitni, másrészt nem férne bele sajnos a bőröndbe :( de a szívem szakadt ketté hogy ott kellett hagynom... jóbarátoktársas ♥ utána fényképezkedtünk az amerikai-zászlós fallal, mondhatni Mt Ida egyetlen nevezetességével :D utána tovább róttuk az arkansasi végtelen utat, és kérdeztem Dave-t, hogy tudna-e valamit mutatni,a mitől igazán szereti ezt a környéket, mire felvitt minket egy hegytetőre, ahonnan csodálatos kilátás nyílt A tóra :)) gyönyörű volt :) néhány fénykép és csendes pillanat után továbbindultunk Little Rock városába. kicsit bealudtunk az úton, de ezen már meg se lepődök :D (kimerültségünk határtalan és kikúrálhatatlan) aztán kérdezte Dave hogy hol szeretnénk enni, mire mondta hogy van egy ilyen szendvicses hambis hely ahol ő még nem volt (jaj, az azért hozzátartozik a sztorihoz hogy szegény Dave minden szabadnapján Little Rock-ba megy azokkal akiknek épp szabadnapjuk van. kicsitsem lehet uncsi.) úgyhogy mondtuk hogy jeszofkorsz, menjünk oda :) hát Murphy engem nem szeret, negyed3körül odaértünk, 2kor bezárt :) szerencsére (:D) ott volt nálam az USA bibliám, gyorsan felcsaptam, volt is egy hely benne amit ajánlott, hát mondanom sem kell, öhöm, Murphy :D ilyen lepukkadt helyet én még kívülről nem láttam :D úgyhogy egy hatalmas visítvanevetés után továbbhajtottunk :D leparkoltunk a folyó mellett, és egy bácsi a Flying Fosh nevezetű éttermet ajánlotta, mi pedig jól megfogadtuk a jótanácsot, elmentünk, és életünk legamerikaibb élménye volt az ottani ebéd :) márcsak hamburgert kellett volna enni sültkrumplival. de minek ha lehet enni halat is rákkal?! :D isteni kaja, remek hangulat, állatijó berendezés (szószerint, a falak tele voltak halakkal :D), country zene, jegeskóla :D imádtuk mind, ráadásul Dav-nek is valami új volt, úgyhogy örültünk nagyon :) mondjuk csak kicsit volt kínos, mikor mondta hogy ő fizet, én totál rosszul éreztem magam miatta, de azt mondta hogy cserébe vár mindenhonnan képeslapot ahová csak utazunk :) fair alkunak tűnt :) ebéd után kicsit sétáltunk a folyóparton, majd elmentünk a State Capitol of Arkansas-ba (3. amerikai kapitóliumom, pipa :D) hozzáteszem, nekem jobban tetszett mint a wisconsini, világos és letisztult volt, rengeteg természetes fénnyel és márvánnyal :) a mosdóról nem is beszélve, mint a királynéni nappalija kábé :'D miután kívülről belülről megcsodáltuk az építményt és jól kigyönyörködtük magunkat, visszaindultunk felszedni Andzrej-t és Kasa-t, elmentünk Walmartba, ahol gyakorlatilag tényleg a legfontosabb dolgokat beszereztük 20 perc alatt (fogkrém!!! :D), és visszaindultunka belvárosba, mert GAME TIME VOLT!!!! :D a szívem egyszerre vert lassan és hevesen, totál extázisba estem már a stadion látványától :D kicsi helyi meccs volt egy "kicsi" stadionnal (nekem épp elég nagy volt :D) és mivel az én szívem örökké egy csapatért dobog, annyira együttéreztem azokkal akik konkrétan odaőszültek az elsősorba a hotdog és a korsósör mellé :D az elmúlt két évben először éreztem magam igazán otthon :') a szabályok kábé ugyanazok mint a softballban, ahhoz pedig már volt közöm tavaly, de azért volt még kérdőjel a fejemben :) de nem győzöm elégszer elmondani leírni szétkürtölni az egész világnak: IMÁDTAM! :)) 10 round van, mi addig a bizonyos 7.ig maradtunk, és bár a "csapatunk" vesztésre állt, hihetetlenül jó volt :) és bár nem sikerült kivívnunk a játékosok figyelmét (se elég kis gyerek, se elég BM nem vagyok :D), és nem sikerült labdát szereznünk, Andzrej este meglepett egy 5dolláros ajándéklabdával :))) legszebb ajándék, köszönöm :)) szóval olyan este fél10 körül elindultunk a sötét éjszakába bele, vissza a táborba, haza. de egy ilyen tökéletes napot muszáj volt még megkoronázni valahogy :D nagyban beszélgetünk, zenéthallgatunk, boldogság happiness, már elhagytuk Mt Ida-t és tényleg márcsak percek választottak el a tábortól, mikor is sikerült elütnünk egy sakált :'D (ANYÓSÜLÉS!!!) én konkrétan sokkot kaptam, sírtam és nevettem egyszerre, nem tértem magamhoz :D ez volt csak az igazi 4D :'D szegény, r.i.p. dear coyote :(
szóval így tellett el a napunk, tele napsütéssel örömmel és izgalommal, a legjobb volt valaha :)
azóta kicsit megint hullámzó a kedvem, de határozottan jobban vagyok :)
tegnap piknik volt, és a kicsi Sofie megint a nyakamba ugrott :) Peti szerint kaptam egy kishúgot a nyárra :)
és tegnap sikerült szkájpolnom anyával Bogival és Fannival is, hát kell ennél több a boldogsághoz? :)
nem.
de azért este kaptunk a nyakunkba egy dézsábólzuhét, és meg kell hogy állapítsam, az esőnek is közösségkovácsoló ereje van :D imádtam. már csak egy forrócsoki hiányzott a kezünkből. helyette kaptam egy békát :'D
és még hogy nem ez életem nyara... :D
csókok haza!
♥♥♥
ui. worship songokat hallgatok, Bibliát olvasok és jól érzem magam :D (és igen, még mindig ugyanaz a Zsófi vagyok, nem kell félni. rossz pénz nem vész el ;))
sikerült megint nem írnom majd'két hétig, pedig mesélnivaló akad bőven :) nem mondom hogy itteni életem legfelhőtlenebb és leggond(olat)talanabb két hete volt az előző, és bár tudnék nyafogni órákig és néha rámférne egy alapos bőgés vagy anyai és/vagy atyai ölelés, túl sok jó dolog történik velem ahhoz, hogy mosolygás helyett inkább bánakodjak :)
sajnos az Arizónai utazás seems to be canceled, ami eléggé rányomta a bélyegét a hangulatomra. a mosolygós zsófiból bánatos zsófi lett, a gondolataim pedig a mish mash és a cinnamon roll helyett a saját nyomorom körül forogtak. kicsit hopeless voltam, pedig mind tudjuk hogy a remény hal meg utoljára (ér be).
(nyafogós rész: vége :))
és ekkor Isten küldé nekem Rékát és Dórit és a maradék 5 útitársat :) hogy mit szólnék egy San Francisco - Los Angeles - Las Vegas - Grand Canyon triphez :) (mégismitszólnék... oké! :D ♥♥♥) elkezdődött az eszmecsere, repjegy nézegetés (ami most épp baromi drága úgyhogy várok még egy-két napot, hátha júliusnégy jó hatással lesz az árakra - meg amúgy is, ennél rosszabb már csak nem lesz :) a remény hal meg utoljára, vagymi ;)) a társaság nagyon rendben van, és azért be kell valljam, hogy bár nem így terveztem, azért ez az utazás is felejthetetlennek ígérkezik :) (Rékával tovább erősítjük a barátságot, amit már apáink elkezdtek :D ♥) köszönöm ♥
hál'Istennek, a jó-sztori sorozatnak itt még nincs vége :) pont egy hete egy csodás délutánt töltöttünk el ismét a lake-en, és nemhiszitek el, de FELÁLLTAM A WAKEBOARDDAL!!! :D igaz kábé 3 másodperccel később úgy estem el hogy öröm volt nézni, de az a boldogság...:)))) Annánál vannak képek és remélem videó is, addig is itt egy kevésbé hihető, viszont annál zseniálisabb kép Rékától :D
persze még van mit csiszolni a tudásomon, úgyhogy alig várom hogy jövő csütörtökön ismét a habok közé vágjak :D imádtam ezt a pár óra gondolatűző lazulást, imádtam hogy zseniális emberekkel voltam körülvéve, a naplementét, a jóidőt, a száguldást, és hogy ismét Graham csónakjába szállhattam be :) köszönöm ♥
másnap csodás napra virradtunk, este ismét Cinderella partyztunk a mainben. és valóban! :D olyan takarítós kitchen-bulit csaptunk hogy csuda :D (méghogy a takarítás nem csupa öröm móka és kacagás :D) nem volt olyan húzós mint az előző, főleg mert már délután nekiálltunk, meg amúgy is, minden egyes alkalommal gyorsabban fog ez (is) menni, szerintem :) utána kaptunk pizzát a jó munkánkért cserébe, és elbúcsúztattuk Rodot is. bár nem töltöttem túl sok időt vele, mégis eleget ahhoz, hogy néhány könnycsepp a szemembe szökjön, és hogy ismét belémköltözzön a gondolat, hogy egyszer ennek a nyárnak is vége lesz. és bár tudom, hogy icipici az esély arra, hogy mi újra találkozzunk az életben, örülök hogy majd ha egyszer a nyári emlékeket és élményeket gyűjtögetem össze kicsiny fejemben, Rod mosolya ott lesz majd az elsők között :) úgyhogy köszönöm ♥
szombaton piknik volt, és hazament az egyesszámú szerelmem (és bár Réka által tudjuk, hogy következő sessionre jön vissza, most mégis olyan üres a summit nélküle :)) és ha még nem lett volna elég a sok csodából, délután Dave elvitt minket egy national parkba :) nemtudok mit mondani, leírhatatlan volt :') az a látvány, az a csend és béke, az út, az emberek, a beszélgetések, és hogy még egy vízesés mögé is bemászhattam...:') csodás nap volt :) este pedig mindenféle pizzéria és sushi bár helyett piknikezni és szendvicset enni... megkoronázta a napunkat :) köszönjük ♥
és a tegnapi szabadnapról még nem is tudtam írni, de azt már majd csak külön :)
nem tudok elég hálás lenni azért, amit kapok itt. akárcsak tavaly :)
azthiszem jó helyen vagyok itt. talán a legjobb helyen, ahol most csak lehetek :)
köszönöm hogy itt lehetek, és köszönök mindent :)
imádat és csókok otthonra ♥
