sajnos az Arizónai utazás seems to be canceled, ami eléggé rányomta a bélyegét a hangulatomra. a mosolygós zsófiból bánatos zsófi lett, a gondolataim pedig a mish mash és a cinnamon roll helyett a saját nyomorom körül forogtak. kicsit hopeless voltam, pedig mind tudjuk hogy a remény hal meg utoljára (ér be).
(nyafogós rész: vége :))
és ekkor Isten küldé nekem Rékát és Dórit és a maradék 5 útitársat :) hogy mit szólnék egy San Francisco - Los Angeles - Las Vegas - Grand Canyon triphez :) (mégismitszólnék... oké! :D ♥♥♥) elkezdődött az eszmecsere, repjegy nézegetés (ami most épp baromi drága úgyhogy várok még egy-két napot, hátha júliusnégy jó hatással lesz az árakra - meg amúgy is, ennél rosszabb már csak nem lesz :) a remény hal meg utoljára, vagymi ;)) a társaság nagyon rendben van, és azért be kell valljam, hogy bár nem így terveztem, azért ez az utazás is felejthetetlennek ígérkezik :) (Rékával tovább erősítjük a barátságot, amit már apáink elkezdtek :D ♥) köszönöm ♥
hál'Istennek, a jó-sztori sorozatnak itt még nincs vége :) pont egy hete egy csodás délutánt töltöttünk el ismét a lake-en, és nemhiszitek el, de FELÁLLTAM A WAKEBOARDDAL!!! :D igaz kábé 3 másodperccel később úgy estem el hogy öröm volt nézni, de az a boldogság...:)))) Annánál vannak képek és remélem videó is, addig is itt egy kevésbé hihető, viszont annál zseniálisabb kép Rékától :D
persze még van mit csiszolni a tudásomon, úgyhogy alig várom hogy jövő csütörtökön ismét a habok közé vágjak :D imádtam ezt a pár óra gondolatűző lazulást, imádtam hogy zseniális emberekkel voltam körülvéve, a naplementét, a jóidőt, a száguldást, és hogy ismét Graham csónakjába szállhattam be :) köszönöm ♥
másnap csodás napra virradtunk, este ismét Cinderella partyztunk a mainben. és valóban! :D olyan takarítós kitchen-bulit csaptunk hogy csuda :D (méghogy a takarítás nem csupa öröm móka és kacagás :D) nem volt olyan húzós mint az előző, főleg mert már délután nekiálltunk, meg amúgy is, minden egyes alkalommal gyorsabban fog ez (is) menni, szerintem :) utána kaptunk pizzát a jó munkánkért cserébe, és elbúcsúztattuk Rodot is. bár nem töltöttem túl sok időt vele, mégis eleget ahhoz, hogy néhány könnycsepp a szemembe szökjön, és hogy ismét belémköltözzön a gondolat, hogy egyszer ennek a nyárnak is vége lesz. és bár tudom, hogy icipici az esély arra, hogy mi újra találkozzunk az életben, örülök hogy majd ha egyszer a nyári emlékeket és élményeket gyűjtögetem össze kicsiny fejemben, Rod mosolya ott lesz majd az elsők között :) úgyhogy köszönöm ♥
szombaton piknik volt, és hazament az egyesszámú szerelmem (és bár Réka által tudjuk, hogy következő sessionre jön vissza, most mégis olyan üres a summit nélküle :)) és ha még nem lett volna elég a sok csodából, délután Dave elvitt minket egy national parkba :) nemtudok mit mondani, leírhatatlan volt :') az a látvány, az a csend és béke, az út, az emberek, a beszélgetések, és hogy még egy vízesés mögé is bemászhattam...:') csodás nap volt :) este pedig mindenféle pizzéria és sushi bár helyett piknikezni és szendvicset enni... megkoronázta a napunkat :) köszönjük ♥
és a tegnapi szabadnapról még nem is tudtam írni, de azt már majd csak külön :)
nem tudok elég hálás lenni azért, amit kapok itt. akárcsak tavaly :)
azthiszem jó helyen vagyok itt. talán a legjobb helyen, ahol most csak lehetek :)
köszönöm hogy itt lehetek, és köszönök mindent :)
imádat és csókok otthonra ♥
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése